Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Források - Érszegi Géza: Fejér megyére vonatkozó oklevelek a székesfehérvári keresztes konvent magán levéltárában, 1193 – 1542

megszerzett jVIálta szigetét az egyiptomi hadjáratra készülő Napóleon veszi el tőlük 179^-ban.

1 Magyarországon a XII. században gyökerezik meg a rend. Előbb Esztergomban létesítenek rendházat, majd Martyrius esztergomi érsek Székesfehérvár külvárosában, a Szent István királyról nevezett szigeten kezd templomot építeni az 1083-ban szenttéavatott István király tiszteletére, akinek hamvai ugyanitt a társaskáptalan Szűz Máriáról nevezett templomában nyugosznak.

2 Martyrius érsek munkáját, melyet halála félbeszakított, Eufroszina királynő, II. Géza király felesége, III. Béla király anyja fejezte be. A birtokkal gazdagon ellátott templomot a monostorral a királynő adta a lovagrendnek. A monostor ezen birtokait III. Béla király örökítette meg aranypecsétes oklevelében 110 évvel István király szenttéavatása után,

3 A lovagrend a XII. században a magyar—cseh, a XIII. századtól pedig a magyar—szlavón tartományba tartozott. 1308-ban feloszlatják a templomos rendet és annak birtokait ők öröklik; így jutnak 1312. és 1328 között Vrána birtokába, amely ezentúl a magyar—szlavón tartomány perjelének a székhelye lesz.

4 A lovagrend tagjait névadójukról, Szent Jánosról johannitáknak, későbbi rendi székhelyükről előbb rhodoszi, majd máltai lovagoknak nevezik. Magyarországon a középkorban — elfogadva Pauler Gyula állásfoglalását — kereszteseknek hívták őket.

5 A keresztesek politikai és betegápoló szerepéről, ezirányú források hiányában keveset tudunk, annál inkább ismerjük hiteleshelyi működésüket, melyet — mint a többi jelentősebb papi testület, káptalanok és konventek — működésük megszűntéig folytattak. Hiteleshelyi levéltáruk ugyan nem maradt fenn, de az általuk kibocsátott oklevelek alapján ezirányú működésük rekonstruálható, A keresztes konvent magánlevéltárának fennmaradását Dalmady Sebestyénnek, az utolsó székesfehérvári keresztes parancsnoknak köszönhetjük, aki Székesfehérvár 1543-as ostrománál a törökkel megegyezve, török védőőrizet alatt Veszprémbe, majd Pozsonyba menekítette a levéltárat, ahol azt a pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltárában helyezte el. Innen került 1.969-ben a Magyar Országos Levéltárba.

6 Feltehetően a levéltár középkori szerkezetét őrizte meg a nagyszombati jezsuiták által készített három másolati könyv, amibe Kollonics Lipót — maga is keresztes — esztergomi érsek parancsára bemásolták a konvent levéltárát. A köteteket maga a bíboros érsek hitelesítette aláírásával és pecsétjével.

7 Az első kötet a pápák által a kereszteseknek adott kiváltságleveleket tartalmazza időrendben. A második kötetben királyi és más fontosabb oklevelek találhatók fontossági sorrendiben.. A harmadik, a legvastagabb kötet tartalmazza a birtokokkal kapcsolatos peres anyagot birtokok és birtokcsoportok szerint külön fejezetekbe osztva. Az oklevelek hátlapján lévő középkori eredetű feljegyzéseknek az egyezése a másolati könyvekben használt rendszerrel azt látszik igazolni, hogy ezt a rendet még a pozsonyi káptalanba kerülése előtt alakították ki a levéltárban. A XVIII. század folyamán a pozsonyi káptalan átrendezi a levéltárat az oklevelek