Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Közlemények - Farkas Gábor: Nagybirtokosok Fejér megyében a török kiűzése után
egy pópa élt még a faluban. Ebben az esztendőben se tudtak adót fizetni, hasonlóan a többi rác telepes faluhoz. 12 negyedtelkes élt Etyeken. Népesebb és gazdaságilag is jobb képet mutat Vál lakossága, ahol 12 egésztelek és 31 féltelek volt, de ezen kívül még 75 kapás szőlőt is megműveltek. Verebén 11 egésztelek, 8 féltelek és 10 zsellér, Sukorón egy egésztelek, 8 féltelek, 9 negyedtelek áll a jezsuiták rendelkezésére. Itt is jelentős a szőlőművelés, a helybeli lakosoknak 115. az idegeneknek pedig 20 kapás szőllejük volt Sukoró határában. Pákozdon 21 egésztelek, 9 féltelek és 20 zsellértelek van, a lakosságnak 225 kapás, az idegeneknek viszont 22 kapás szőlőterületük volt. Gyúró lakatlan helység,, és csak a jezsuiták telepítették be, Ez a község 1688-ban, Székesfehérvár visszafoglalása alkalmával pusztult el. Az újonnan telepített lakosoknak a jezsuiták szabadságot adtak, és ezeket a jogokat még 1696-ban is élvezték. A győri jezsuita rendház Perkáta lakott helységet és a hozzátartozó Szent-Ágota pusztát ugyancsak az 1630-as években kapta meg. Perkátán a század végén 55 rác telepes család élt, akiknek gazdasági erejére a jezsuiták még nem támaszkodhattak. A pesti pálosok rendházáé volt Alcsut és Acsa, valamint Vért. Szent-György puszták, és a Székesfehérvártól délre eső Báránd puszta. Ácsán és Alcsuton nemesek éltek, akik kiváltságos jogállásukat az összeíroknak bizonygatták és magukat taksáltatni kívánták. Ácsán a bírón kívül 38 lakosnak, Alcsuton 21 lakosnak volt háza. Alcsut és Acsa a pálosokhoz Mátyás király alatt került és a török időkben a pápai pálosoknak adóztak. Kiterjedt pusztákat és majorokat birtokolt a cisztercita rend: Venyim, Karácsony szállás és Előszállás majorok köré összpontosult a negyvenezer holdas uradalom. A felsőeöri prépostságé volt Dinynyéspuszta, a fehérvári Boldogasszony prépostságé pedig Keresztúr falu, ahol 8 fél és 11 negyedtelek volt. A veszprémi káptalan Fülén és a Füle határában lévő Kisfüle majorban gazdálkodott. A káptalannak a jobbágyok Füle helységben 35 féltelekről és 9 zsellértelekről szolgáltak. Meszlényi János Gárdony, Velence, Bodmér, Cece, Hard és Menyőd pusztákon gazdálkodott. Báró Szapári Péter pedig Tárnok, Érd, Százhalom, Ercsi, Rácz-Almás falvakban, s a hozzájuk tartozó Kucz, Besnyő, Rácz-Szent-Péter, Baracska, Batta, Berki, Divós, Fok, Iváncsa és Szent-Ivány pusztákon szervezte meg uradalmát. A Szapári uradalom legtöbb falvában is rác családok éltek: Tárnokon 14, Érden 72, Százhalmon 28, Ercsiben 61, Rácalmáson pedig 40. A várkonyi Amadé család egyik tagja, Antal Iszka-Szent-György és Moha falukat Attya, Guth, Balinka, Jégháza pusztákkal együtt szerezte meg. Iszkaszentgyörgyön 15 féltelek, 7 zsellértelek, míg Mohán 5 egésztelek, négy féltelek és 9 negyedtelek volt. A vármegye többi lakott helységeiben, pusztáiban köznemeseket találunk, Ezek egy J két lakott helységet, vagy két-három pusztát birtokoltak. Sajnovits Mátyás Márton-Vásár és Baracs pusztákat teljes egészében, míg Tordas és Kálóz majorokat Balogh Jánossal közösen birta. Balogh János még Felcsut és Tabajd falvaknak Doboz
