Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Közlemények - Szilárdfy Zoltán: Egy ercsi délszláv képes ponyvairat ismertetése

vét utáni első csütörtöktől az aratás csütörtökéig („usque ad diem Iovis in Messe") minden csütörtököt, mind az oltáriszentség szerzésének emléknapját, nyilvános ünnepként tartották meg. Az első kalászok megjelenésétől kezdve ünnepélyes mise keretében búzakévéket áldottak meg, amelyet szétosztottak a jelenlévők között. „Ettől a szokástól a nép semmi érvvel el nem tántorítható" — írja a jegyzőkönyv.

22 A legutóbbi háború előtt működtek a Duna ercsi szakaszán is a vízimalmok. A molnárok védőszentjüket a Moldvába fojtott Nepomuki Szent Jánosban tisztelték, akinek a plébánia-templomban pompás rokokó emléket emeltek, kőszobrát pedig a Duna partján állították fel. Speciális patrónusának tartotta Szent Jánost a község, ezért az ünnep (május 16.) nyolcadának minden napján körmenetben vonultak a szoborhoz, ahol a Szent litániáját imádkoztak.

23 E kultusznak volt maradványa még a század első évtizedeiben élő szokás, hogy a vízimolnárok Nep. Szt. János ünnepének estéjén kis fatutajokra ragasztott égő gyertyákat eresztettek a vízre, a Szent öt fénylő csillagból álló glóriájának emlékére.

24 Látképünknek még jó távlatot adnak az előtérben a szigeti part peremén álló fák és fatönkök. A ponyvalap belső két oldalán könyörgés található az „Ercsi Szűz Máriához". Itt jegyzem meg, hogy a kis irat mindkét oldalán a szövegek rézmetszésű betűkből állnak (5. kép). A lap hátoldalán a ..Majko Ercsin!3ka"-hoz búcsús ének takép: Illyr imádság a ponyvalap belső oldalán