Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Balázs László: 100 éves harc az acsai uradalomért
szörnyűbb kínzásokkal egybekötve, a bíróság szerint olyant, amilyen még nem volt. Azt is vádképpen hozták fel ellenük, hogy törvényesen minden követ megmozgattak igazságuk érdekében, sőt még az országgyűlésre is fellebbeztek. A megdöbbentő kegyetlenségű ítéletet, s annak végrehajtását Jenéi részletesen ismerteti89 1702-ben, az összeíráskor a két faluban 58 családfő volt, s most ebből 18-at halálra ítéltek! — 6 halálra ítélten az ítéletet végre is hajtják, a tett színhelyén, Ácsán. De nem a szőlőhegyen, mert ez kerékbetörésre semmiképpen sem lett volna alkalmas. Jenéi feltevését, hogy a Bakóhegyből alakult volna ki a Pató-hegy elnevezés, nem lehet bizonyítani. De különben a szomszédos Verebén van 1696-ban egy Pató János nevű ember, s Tabajdon is egy Pató István, Ka jászon is van 1666-ban egy Pató Ferenc nevű szabados (agilis). 00 Valószínűen egy ott lakó Pató nevű egyénről nevezhették el a szőlőhegyet. A két falu lakosai menekülnek, azok is, akiknek semmi közük nem volt a gyilkossághoz, további megtorlástól tartva. De maga Sigray Borbála is megrendül. A ki nem végzett 12 halálra ítélt számára kegyelmet kér, amit el is nyer. 91 A falvakat a megye curialis joguk elvesztésére, azaz örökös jobbágyságra ítélte, s a megkegyelmezetteknek engedelmességet kellett fogadni a falvak födesasszonyainak. De ez nem az elítélt falvaknak jelentett helyzetükben hátrányt, kárt, hanem az egyetlen nemesnek, magának Sigray Borbálának, mert a curiális falvakban az állami adótól tehermentesített jobbágyaiktól a földesurak annál több szolgálatot igényelhettek. A kamarai összeírásnál ez is előnynek számított a felértékelésnél.) Itt Jenéinek egy következtetését is helyesbítenünk kell. Amikor ugyanis azt írja: „Az acsaiak és alcsútiak harca Újvári Imre ellen a súlyos áldozatok ellenére sem volt hiábavaló. A véres eseményekre felfigyelt az országgyűlés. Az acsaiak és alcsútiak ügyét felülvizsgálta s elrendelte, hogy mindkét falut, mivel curialis fundusokból áll, az összeírásokból hagyják ki. . ." -—-a valóság az, hogy a két falu harca hiábavaló volt. Ujváriné is veszített, ezért 1715-ben kéri Fejér megyét, hogy a két falu megmaradt lakosait vegye ki az adózás terhe alól, s kéri, hogy sorolják vissza a curiális telkek közé. A megye azt a kormány tendenciát követi, hogy a curialis jellegű jobbágytelkeket, — amelyeknek csak a neve curialis, de valójában jobbágytelkek voltak, amelyek után nem adóztak, s amely szokás országosan is annyira elterjedt, hogy az adóbevétel tetemesen megcsökkent, — az adózó jobbágytelkek közé számítsák. A helytartótanács már 1741-ben egy ilyen irányú véleményezést ad, s 1752-ben minden mentesített telket bevesznek a portális adózásba.13 Ezzel szemben Pálffy Miklós nádor Ujváriné mellé áll, s hogy segítsen Ujváriné nehéz helyzetén, meghagyja Fejér megyének, hogy Acsa és Alcsut helységeket, amelyek az 1647. évi portális összeírás óta mindig curiális telkekből állottak, vegyék ki az adózó portális telkek közül és helyezzék a taxások közé. 91 * Ujváriné tiszttartónak megteszi Somodi Jánost, aki férjével annak idején Budán tárgyalt. Somodi 7 évig volt tiszttartója Ujváriné-
