Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Balázs László: 100 éves harc az acsai uradalomért
nemesnek tartottak, s akik később nemességüket igazolták is. A csepelszigeti Becse volt az övék, s eredetileg Bornemisszának hívták őket. Nemesi levelüket a háborúk során elvesztették, falujuk is elpusztult. Ezen a vidéken először Kajászószentpéter-en próbáltak gazdálkodni, azután Tabajdon, Felcsuton, végül Alcsuton. Egyikük, Bálint, Fejér megye hadnagya volt a kuruc világ előtt. 69 Ilyen nemes család a pécselyi Miklós család is. Ezekből a Miklósokból, — akik később publikáltatják is levelüket, — vannak Alcsuton is. A Dobozi családba beházasodás révén kerültek, de Sárszentmihályon és Bőgordon is birtokosok. 70 Ilyen kétségtelen nemes Sebők András. Atyja János, aki takácsmesterséget űzött, egy időben Tatán lakott. A török idők végén .,ott vonta meg magát több együnnen és másunnan összegyűlt emberekkel" András fiával együtt. „István fia pedig a tatai hajdúk közé állott, s az után Ácsára ment lakni, s ott letévén magát, bíró is volt. De hogy utószor a német Budát megvette, akkor ismét Tatába szaladtanak az tájon levő helységek. . ." Amikor a tatai hajdúság kiment portyázni, vagy visszajöttek, farkasbőrösen látták Sebők Istvánt is. Tatáról Sebők János fiaival Tabajdra ment lakni, azután ismét Ácsára. De hogy szőllejek Alcsúthon volt, azután, hogy Alcsuthra az elszélledett lakosok visszaszállottak, úgy azután Sebők András is Alcsutra tette lakását. Szoligájuk is volt két évig, Németh Mihály nevű. Korábban nemesi jószáguk volt Komárom megyében, s csak az idő változásai miatt szakadtak ide. Nemesi levelüket 1636ban kapták, s Komáromban hirdették ki. Később, 1746. ápr. 4-én, András fiát, Péter felcsuti közbirtokost Fejér megye nemesként is igazolja. Ekkor nemes Miklós András vallja, hogy ismerte András testvérét, Istvánt, hogy 1713-ban Ácsán és Alcsuton lakván kereskedő volt; Miklós András és atyja is kereskedéssel foglalkoztak, s midőn Buda felé járták a falukat, sokszor megszállottak Sebők Istvánnál, aki akkor a Sármelléken kereskedett, ő ácsai laktukban nemesi levelüket is látta. Sebők István később Tápszentmiklóson ispánkodott. Fia Bölcskén iskolamester, unokái közül Sámuel Törökszentmiklóson, János Berettyóújfaluban, később Szentesen református lelkész. 71 A Mányokiak is nemesek. Mányoki Ferencet később, aki M. István és Tinordi Erzsébet fia volt, András és László testvéreivel együtt 1729-ben Bogárdon és Tinódon ősi birtokukba bevezetik. 72 Nemes család volt a Szöllősi család is. 7S De kétségtelen, hogy sokan voltak nem nemesek is. Hogyan történt ezeknek a lakosoknak a letelepedése? Ennek egyik formája volt a pásztorkodás. A nincstelen vállalta 2—3 régi gazda 20—30 darabból álló marhájának télen-nyáron való legeltetését, mint számadó. Az így szerzett pár igás jószággal azután beállt az ekés jobbágyok, gazdálkodók sorába. Ifjú korukban, vagy már mint idősebbek, ilyen pásztorok voltak, vallomásuk idején már később tabajdi jobbágyok: Gulyás András, Dömsödi János, Renkecz Imre, akik előbb Ácsán szolgáltak. Egy részük úgy telepszik le, hogy szőlőt vesz az ácsai, vagy az alcsuti szőlőhegyen, ahol a nemesek és a jobbágyok egymás mellett megkülönböztetés nélkül művelik szőlleüket. A szegszerzett szőlőföld örökölhető, eladható volt, s az eladás-