Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Balázs László: 100 éves harc az acsai uradalomért

ságot Mátyás csak 1479-ben, illetőleg 1482-ben adta át a pálosoknak. Történeti jogosultságukat tehát a pálosok akkor sem tudták igazolni, s később sem, de most már az 1667. évi szerződésre hivatkozva állandóan az „usust", a gyakorlatot emlegetik, hogy az acsaiak akkor őket elismerték földesuraiknak, s különböző időben, különböző formában perbeli bizonyíték gyanánt terjesztik elő ezeket a gyakorlatról szóló vallomásokat a bíróságoknak, a királynak, s nyernek vele néha pillanatnyi, néha hosszabb időre szóló elismerést. Egy időre azonban Komárom megye, amint Balassa Ferenc vallomásából is látjuk, 1668-ban megvédi őket nemesi mivoltukban, sőt Lipót is védlevelet ad, az ácsai, felső- és alsó-csúti, kajászószentpéteri nemeseknek, s így a pálosok minden zaklatásától mentve maradnak a török kiűzóésig.

33 A felszabadító háború alatt az acsaiak a többi szomszédos falvakkal együtt a tatai vár védelme alá menekülnek. Értékesebb dolgaikat a templomban rejtik el, mert a prédikálló széktől a chorusig kettős fal volt, s a végén egy kis nyíláson lehetett bejutni a rejtekhelyre. Az acsaiak három év múltán — Buda visszavétele után — tértek vissza a faluba.

24 Amikor az udvari kamara Fejér megyében összeiratja a falvakat, a lakosokat, 1689-ben a pálosok is feljegyzik urbáriumukba az ácsai jobbágyok nevét, de az alcsútiakét nem. A 16 telken élő lakosok a következők: Rostás Mihály bíró, Végh Pál esküdt, Győrváry Péter, Somogyi István, Gémesy Lőrinc, Szabó János, Ács János, Czigány Péter, Rostás Márton, Borsos András, Esse Tóbiás, Erdélyi János, Szabó Máté esküdt

25 1690. ápr. 28-án Veszprém megye előtt az acsaiak és alcsutiak a pálosokkal ismét szerződést kötnek: ,,minden tömlöcözés, vasalás, vagy kárvallás nélkül", — hogy sok nyomorúságuk, nehéz voltuk miatt adnak 8—8 forint évi cenzust a pálosoknak. Az acsaiak nevében Somodi István és Gémesy Lőrinc, az alcsutiak nevében pedig Nagy Balázs és Csuthy István írták alá a szerződéseket.

20 Alcsuton Horváth Bernhard pápai superior Becsei Péterrel és Mihállyal külön is szerződést kötött. Ebben megállapodtak, hogy az egy igaz dézsmán kívül, amelyet ősziből-tavasziból adnak, ők semmi mással nem tartoznak. Ha azonban a rend Alcsut falut el találná adni, őket nem veszik bele a szerződésbe, azaz nem adják el őket örökös jobbágyként.

27 A két falu kérésére Komárom megye ismét ír (1690. máj. 30-án) Jurkovich Márton pápai pálos vicariusnak, hogy „nyomorult acsaiakat. csutiakat, szentpéterieket nemesi szabadságukban ne háborgassa!"

28 Ennek ellenére a szerződésre a pálosok 1693. jan. 24-^én még a felcsutiakat is rákényszerítik. Amikor Érdy András ezt aláírja, és magát a felcsutiak nevében évi 8 forintos cenzus fizetésére kötelezi, kijelenti: „...az riagy háborús időben falunkat pusztán hagyván és máshová bujdosván, ismét újabban akarjuk falunkat megszállani. . . mi presentaltuk bizonyos levelekre nézve, hogy Fölcsut nem senkié lett volna, hanem magunké. . .!

2fl 1693-ban Ácsáról Végh Pál, Borsos András, Somodi István, Alcsütról Bárányos János és Becsei Mihály, azután a felcsuti és kajászói compossessorok: Becsei Péter, Érdy András, Erdélyi András fal-