A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

légitámadások a wagongvárat a földdel egyenlővé tették. Május 4-én megtekintettem a győri wagongyárat és ettől kezdve aggodalom fogott el, hogy e wagongyár sorsát csak úgy kerülhetjük el, ha a gépeinket pincébe vagy barlangba, bányába visszük. Ugyanezen a napon Budapest zuglói része kapott erős légitámadást, (Fémlemezipar). V. 11-én vittük az első szállítmány motoralkatrészekből az értékesebbjeit a Mohán kibérelt gazdasági épületbe. Lechner igazgatóval sokat tárgyaltunk, hogy a közeli napokra mi volna a legjobb intézkedés és arra az eredményre jutottunk, hogy ha üzemünk a további időkre itt marad, úgy nem lesz elegendő a gépek körülfalazása, hanem a drágább és még üzembe nem állított gépeket valami pincébe kellene szállítani a légitámadások elől való megóvás céljából. Ezért V. 15-én igazgatóság előtt szóvá tettük aggodalmunkat és itt láttuk, hogy a pesti gyár gépeiről is hasonlóképpen vélekednek. Szóba jöttek a kőbányai hatalmas pincék, miknek nyirkossága nem látszott előnyösnek, bár a többi gyárak úgy megrohanták a bányahelység lekötésével a bányagondnokságot, hogy a Danuvia részére nem maradt hely. Szóba került Budafok, Gyöngyös és legvégül a Sopron melletti Fertőrákos homokkő bányája. Ebben az időben, tehát V. 20. körül úgy állt a kiköltözés ügye, hogy a budapesti gyár egy része a budafoki pincébe, a fehérvári gépek pedig Gyöngyösre kerülnek. Már ekkor aggodalomra adott okot az a hír, későbben pedig mint közlés is, hogy az ittmaradt gépeket a németek nem hagyják meg épen, hanem amit nem tudnak elvinni, azokat felrobbantják. V. 25-én Székesfehérváron kint járt elnök vezérigazgató úr őméltósága és Zamaróczy ügyvezető igazgató úr egyelőre sürgették az építkezésnek főleg pedig a légópincék építkezésének erélyesebb folytatását, valamint a gépek további fallal való körülkerítését. VI. 13-án a BMW gyár szakmérnöke látogatott meg, kitől hallottuk, hegy a bombázások miatt oly mérvűek a német gyári károk, hogy alig számíthatunk a kint rendelt alkatrészek megérkezésére. így előtérbe került az a gondolat, hogy vállalni kéne más fogazási munkát is, főleg az autógyártási és javítási munkákban lehetett rendeléseket kapni. VI. 17-én jött ki a rendelet a gyári munkaügyi előadó és választmány létesítése tárgyában. Ez megint elvont embereket az üzemi munkától. VI. 24-én komoly tárgyalás volt egy 3 tonnás hernyótalpas autó széria gyártásáról, ez azonban csak az előkészítő munka megkezdéséig jutott el. VI. 25-étől a légitámadások mindennaposak lettek, sőt volt olyan nap, hogy három támadást is végig kellett ülni az óvóhelyen, (pl. VII. 26.) A munka kapacitása igen kicsi lett, az emberek pedig béremelést követeltek, úgy, hogy kénytelenek voltunk VII. 6-án bérrendezést csinálni. A helyzet megvitatására VII. 24-én nagy konferencia volt Budapesten, hol a gépek hiánya, késedelmes anyagszállítás, hiányzó készülékek és szerszámok volt a tárgy. Eredmény a lehető legbizonytalanabb kilátások leszögezése volt. Másnap beállott a totális háborús állapot. VII. 27-én nagy légitámadás volt Budapesten, a csepeli gyár kapott erős bombaszőnyeget. Ezáltal az itt megrendelt anyagok befutása is kilátástalan lett, úgy hogy más cégeknél kellett ennek pótlásáról gondoskodni.