A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

lett további erőfeszítéseket tenni. A 27. és 26. hadseregek pedig továbbra is lekötötték az ellenséget, hogy megakadályozzák erői visszavonását. 18-án a „Dél Hadseregcsoport" további erőfeszítéseket tett, hogy Mór és Fehérvár között tartani tudja védelmét a támadó 9. és 4. gárda-hadseregekkel szemben, különösen a Velencei-tótól délre lévő területről átdobott erőkkel, és a terep adottságait igyekezett jól kihasználni. A 17. légihadsereg légifelderítése jelentette a front parancsnokának, hogy a Velencei-tó dél, továbbá Simontornya irányából páncélos oszlopok mozognak Várpalota felé. A 9. és 4. gárda-hadseregek reggel folytatták támadásukat. Viszszaverték a 3. SS és 5. SS hadosztályok ellenlökését, majd visszavetették a németeket a Sárvíz, Hosszú- és Gaja-csatorna mögé. A 9. hadsereg 3—6 km-t nyomult előre, Bodajkért és Fehérvárcsurgóért indult harcba. A megye északi részén felszabadult Csókakő. A 3. SS páncéloshadosztály részei megkísérelték birtokban tartani Mórt, de a 38. gárda-hadtest hadosztályai három oldalról körülvették a helységet és 18 óra 30 percre megtisztították a falut, majd felszabadították Pusztavámot.

11 A németek megkísérelték, hogy a Sárvíz nyugati partján Iszkaszentgyörgy, Guttamási, Bodajk, terepszakaszon új védelmi vonalat foglalj ónak el. A 4. gárda-hadsereg 20-, 21. hadtestei 1—5 km-t nyomultak előre, átkeltek a Hosszúhíd csatornán, Székesfehérvártól 5 km-re északkeletre átlépték a Fehérvár—csóri utat és dél felé támadtak. A hadsereg három oldalról szorította a bekerítés gyűrűjét Fehérvár körül. A 9. és 4. gárda-hadsereg áttörési szakaszát 36 km-re szélesítette és 13-km-re mélyítette. A 27. és 26. hadsereg szakaszán a 6. SS-páncéloshadsereg részei még védelmezték az ádándi és simontornyai hídfőket, de közben előkészületeket tettek arcvonaluk visszavonására, a fokozódó nyomás és a Fehérvártól északra kialakult helyzet miatt.

72 Március 18-án a „Dél hadseregcsoport" parancsnoka, Wöhler, és Guderian, a német szárazföldi erők vezérkari főnöke is kezdte mindjobban megérteni, hogy a szovjet csapatok támadása nem azért indult, hogy a Balaton és Velencei-tó között rohamozó német csapatokat megállítsa, hanem hogy bekerítse a „Dél Hadseregcsoport" balatoni és esztergomi csoportosítását és Bécs irányába törjön előre. Ezért javaslatokat tesznek Hitlernek, hogy a Sió—Sárvíz csatorna közül Várpalota és Komárom—Kisbér terepszakaszra vonják ki hadosztályaikat. Lassan feledésbe merülnek tehát azok a tervek, hogy ellencsapással elvágják a támadó erőket, mindinkább a keletkezett hézagok lezárása vált problémává. Az átcsoportosítások megkezdése után március 18-án este egymásután futnak ki Wöhler parancsai az arcvonal lerövidítésére. A 26. hadsereg előtt védekező I. lovas hadtestet értesítik, hogy az arcvonalat Balatonbozsok, Kisláng, Nagyláng, Aba, Seregélyes, Dinnyés vonalán rövidítik le. Végrehajtására 18—19-én éjszaka került sor. Az