A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

A „Dél Hadseregcsoport" törzse, — de különösen Balek tábornok, a 6. hadsereg parancsnoka — 17-én az órák múlásával mind veszélyesebbnek érezte hadseregének helyzetét. Felderítési adataik alapján tisztában voltak azzal, hogy a 4. és 9. gárda-hadseregek a Balaton északi öbléhez igyekeznek. Ezenkívül veszélyesnek érezték az Oroszlány—komáromi irányt is, mert a 46. hadsereg gyors ütemben tört előre a Kis-Aljöld felé. Ezért a 2. páncélos- és a 8. hadseregtől útbaindított erőket már nem tartották elégségesnek. Az arcvonal lerövidítésével a Sárvíz-Sió csatorna háromszögből akartak erőket kivonni és átdobni Mór körzetébe. 16 óra 30 perckor a 6. hadsereg vezérkari főnöke követelte, hogy a 356. gyalaghadosztályt a Velencei-tó délkelet szakaszról dobják át a Vértes hegységbe, a Székesfehérvártól északra erősödő nyomás elhárítására pedig Várpalota körzetébe az I. SS-páncéloshadtestet. A III. páncéloshadtest is nehezen tudott ellenállni a 4. gárda-hadsereg Székesfehérvárt déli irányból rohamozó hadosztályainak.

68 Egész nap hiába követelte Balek az erők átdobását a IV. SSpáncéloshadtest mögé, úgy hogy 0 óra 50 perckor már azt jelentette Guderiannak, hogy Székesfehérvár és Mór között a védekező csapatok ellenállása mindjobban gyengül. Végül 1 óra 50 perckor a német szárazföldi csapatok vezérkari főnöke engedett a kérésnek, és parancsot adott, hogy a II. SS-páncéloshadtest vegye át az I. SS-páncéloshadtest szakaszát, azt pedig azonnal alárendeli a 6. hadseregnek, azzal a feladattal, hogy összpontosuljon Öskü, Várpalota, Gúttamási, Isztimér, Balinka, Nagyveleg, Jásd körzetében. A 6. SS-páncéloshadsereg arcvonalát pedig 18-án éjjel Kálóz, Aba, Seregélyes, Agárdpuszta szakaszra vonták vissza. Majd hajnalban 4 óra 5 perckor megérkezett az engedély, hogy a 356. gyaloghadosztályt is, a Velencei-tótól délre lévő területről, dobják át Mór észak körzetébe. Kivonták még a 6. páncéloshadosztályt is, hogy Székesfehérvár és a Velencei-tó között előretörő 21. szovjet hadtest feltartóztatására vessék ütközetbe.

69 Á „Dél Hadseregcsoport" parancsnoksága a döntés után úgy határozott, hogy március 19-én reggel Várpalota körzetéből keletészakkelet irányba csapást mér, és a Székesfehérvártól északnyugatra lévő erőket megsemmisíti, illetve Mór irányában a 356. gyaloghadosztállyal a szovjet csapatokat megállítja.

70 Tolbuhin marsall egy sor intézkedéssel igyekezett csapatainak előnyomulását gyorsítani. Parancsot adott a 9. gárda-hadsereg parancsnokának, hogy az első lépcsőben lévő lövészhadosztályai megerősített zászlóaljakkal még az éjszaka folyamán széles arcvonalon keljenek át a Sárvizén, foglaljanak hídfőket a nyugati partján. Szabadítsák fel Bodajkot és Fehérvárcsurgót, a Bodajk-tól nyugatra lévő útcsomópontot és Mohát. Ezzel egyidőben kezdjék meg az átkelőhelyek berendezését. A támadást folytatva, 18-án vegyék birtokba Mórt, Nagyveleget, Bakonycsernyét, Isztimért, Bakonykútit és Csórt. Legyenek kész 18-án 18 órakor a 6. gárda harckocsi-hadsereg átbocsátására a Sárvizén. A hadsereg tüzérségével biztosítsa a harckocsihadsereg ütközetbevetését. A 4. gárda-hadseregnek Székesfehérvár teljes bekerítésére kel-