A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

104. szovjet hadtest szakaszán az 1. német lovasharitest, amelynek alárendelték a 25. magyar gyaloghadosztályt, egész nap harcokat vívott Enying utcáin és az attól nyugatra lévő magaslatokon, majd a falutól délre lévő híd elfoglalása után délkelet felé nyomult előre. A 104. hadtest az ellenség tizenhét rohamát fogta fel és megakadályozta, hogy balszárnyán elérjék a Sió csatornát."

11 Az I. SS páncélos hadtesttel a 33. és 135. lövészhadtest vívott elkeseredett harcokat Ozora, Simontornya, Sáregres körzetében és hídfőit megtartotta a Sió csatorna nyugati partján. Egyedül a 3. lovashadosztálynak sikerült a Kabóka-patak völgyében előretörni, és Mezőkomáromtól nyugatra elérni a Sió csatornát. A szovjet hadosztályok Jánosháza-major, Simontornya körzetéből ellenlökésekkel állították meg a 170 harckocsival rohamozó SS hadosztályokat Simontornya és Mezőkomárom előtt. A németek Sáregres elfoglalására előrevonták a 23. páncélos hadosztályt, ez azonban a Kálóz, Sáregres felé vezető úton a szovjet 1. gárda gépesített hadtest tűzcsapásai miatt kénytelen volt megállni.

42 A II. SS páncélos hadtest, a 2. SS páncélos és a 44. gránátos hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett a Sárkeresztúrtól északkeletre lévő szőlőhegyeken. Lassan ugyan előreküzdötték magukat Sárosd irányába, itt azonban a 27. hadsereg csapatainak Jakabszállásból indított ellenlökése fogadta őket. A 9. SS páncélos hadosztály Sárosától nyugatra egész nap védekezésre kényszerült a 18. harckocsi hadtest ellenlökéseivel szemben. A III. páncélos hadtest 3. páncélos hadosztálya a 356. gyaloghadosztály részeivel a Seregélyes—Pusztaszabolcsi vasút mentén a Ferenc-majortól délre lévő 145. magaslat felé támadott anélkül, hogy komolyabb előrehaladást ért volna el. Az 1. páncélos hadosztály Szer ecseny-pusztától északkeletre és északi irányba igyekezett előrejutni. Súlyos harcok után elfoglalta Agárd-pusztát, majd Agárdot és a dinnyési vasútállomást, innen Gárdony irányába fordult. A nap folyamán a németek bizonyos előrehaladást értek el. Ügy látták, újabb erőfeszítésekre van szükség, hogy végül sikert érjenek el. Világosan állt előttük, hogy a 27. hadsereg védelme Seregélyes-kelet, Sárosd, Sárkeresztur, Cece szakaszon áttörhetetlen, ezért Simontornyánál, illetve a Balek hadsereg jobbszárnyán, a Velencei-tó déli partján akarták kicsikarni az áttörést Kisvelence —Pusztaszabolcs, Adony, Perkátán keresztül, hogy így a szovjet védelmi rendszer hátába kerüljenek és kijussanak Dunapentelénél a Dunához. Tartalékaikat azonban már mind kijátszották, így csak a IV. SS-páncéloshadtest szakaszán Mór körzetében lévő utolsó jelentős erőre, a 6. páncélos hadosztályra számíthattak. Egyelőre azonban Wöhler nem adott engedélyt ennek a kimozdítására.

43 Tolbuhin marsall, amint értesült arról, hogy a III. páncélos hadtest bizonyos sikert ért el a Velencei-tótól délre, hogy útját állja a németek további előnyomulásadnak, a 23. harckocsihadtestet megerősítette a 207. rohamlöveg-dandárral, és március 10-én este átdobta a Kisvelence, Pusztaszabolcs, Adony terepszakaszra, hogy déli arcvonallal foglaljon védelmet. A gyors és határozott intézkedések következtében a 27. hadsereg védelmi arcvonala áttörhetet-