A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

A III. páncélos hadtest a nap folyamán 1,5—2 krn-t nyomult előre. A seregélyest vasúti hidat a szovjet légicsapások miatt nem tudták helyreállítani. Az 1. páncélos hadosztály és a 356. gyaloghadosztály egyhelyben állt.

35 A „Dél Hadseregcsoport" parancsnoka, amikor összegezte a nap eseményeit, kénytelen volt megállapítani, hogy Tolbuhin marsall Sárkeresztur, Sárosd, Seregélyes körzetét rendkívüli módon megerősítette (a 18. harckocsi hadtesttel), ezért nem tud ebben az irányban kitörni a Dunához. A német felderítés arról is hírt adott, hogy a Sárvíz és a Sió csatorna mögött újabb szovjet védelmi öv húzódik. Felderítették, hogy itt valószínűleg számolni kell az 5. gárda lovashadtest megjelenésével. Mindez arra kényszerítette a hadseregcsoportot, hogy előrevonja tartalékait, a 23. páncélos és a 25. magyar gyaloghadosztályt.

36 A német páncélos hadosztályok naponként megismétlődő rohamait a 26. hadsereg hadtestei szívós védelmi harcokkal, ellenlökések sokaságával megállították, illetve megakadályozták, hogy a támadók kijussanak a védelem harcászati mélységébe. A Sió és Sárvíz csatorna között azonban nyomásuk állandóan fokozódott. Ezért Tolbuhin marsall parancsot adott a 27. hadseregnek, hogy vegye át a Velencei-tótól a Sárvíz csatorna nyugati partján egész Cecéig húzódó arcvonalat a 26. hadseregtől. Egyúttal alárendelte a 27. hadseregnek (a 26. hadseregtől) az ezen a szakaszon védekező 30. lövész, 18. harckocsi és az 1. gárda gépesített hadtestet, továbbá megerősítette a hadsereget, a főparancsnokságtól nemrég kapott 207. rohamlöveg dandárral (65 darab SZU—100 rohamlöveggel). Ezzel az intézkedéssel csökkent a 26. hadsereg védelmi sávjának szélessége, azonban a megmaradt Balaton—Sárvíz csatorna közötti szakaszon továbbra is rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség, hogy útját állják a 6. SS páncélos hadsereg naponként többszáz harckocsival indított rohamainak. Ezért a hadsereget megerősítette (a front tartalékából) a 33. lövész hadtesttel és a 208. rohamlöveg dandárral. S mivel az SS páncélos hadosztályok fő erőfeszítéseiket Simontornya irányába fejtették ki, a Cece—Simontornya terepszakaszra, a 26. hadsereg védelmi sávjában, előrevonta a 209. rohamlöveg dandárt (65 db SZU—100 rohamlöveget).

37 Végül parancsot adott a 23. harckocsihadtest parancsnokának, hogy a Velencei-tótól csoportosuljon át Dunaföldvár körzetébe, és legyen kész megakadályozni az ellenség áttörését a 26. és 27. hadseregek csatlakozásánál. Március 9-én a németek folytatták rohamaikat. Mindenképpen arra törekedtek, hogy a Sió és Sárvíz csatornákon átkelve hídfőket hozzanak létre. A 3. lovashadosztály az Enying—Dég-i út mellett kísérelte meg az előrejutást dél felé, de a 104. hadtest szilárd ellenállásába ütközött. Az I. SS páncélos hadtest 12. SS páncélos hadosztálya elfoglalta Déget és 4 km-t nyomult előre délkeletre, Mezőszilas irányába, továbbá Huszár-pusztán keresztül Simontornya felé közeledett. Itt azonban a 135. hadtest szilárd ellenállásába ütközött. Különösen heves harcokra került sor Huszár-pusztától nyugatra és Fáncs-