A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Hantos László: A falusi települések fejlettségi és ellátottsági színvonala Fejér megyében
4, Válón, Sárkeresztúron, Kalózon, Cecén és Alapon 3, a többi 9 helyen pedig 2. A kereskedelmi ellátottság komplex mutatója alapján a következő sorrend alakult ki: Gárdony 383, Mór 333, Sárbogárd 333, Ercsi 250, Bicske 233, Enying 233, Martonvásár 233, Mezőfalva 233, Csákvár 233 és Bodajk 233 (stb.) ponttal. d) Kommunális és lakásellátottság. A települések beépítettségét a lakóház-sűrűség mutatójával — az 1 km 2-re jutó lakóépületek számával — mérhetjük. Természetesen figyelembe kell venni a település jellegét (mezőgazdasági, ipari, üdülőhely) is az összehasonlításoknál. Az 1960. évi népszámlálási adatok alapján Fejér megyében 1 km 2-re 15, országosan 17, és a megye legnépesebb falvaiban átlagban 19 lakóépület jutott. A lakóház-sűrűség az átlagosnál magasabb az üdülőjellegű Gárdonyban (39), továbbá a fejlettebb településeken, Bicskén (24), Enyingen (23), Ercsiben (23) és Móron (20). Ezzel szemben Csákváron (9) és Seregélyesen (13) a szétszórtabb települési forma miatt a megyei átlagnál is alacsonyabb. A falusi településeken a több szintes lakóépületek aránya az összes lakóépülethez viszonyítva csak 0,4 % (249 épület). Az 5000^nél nagyobb lélekszámú falvakban találjuk a több szintes lakóépületek 42 %-át; számuk Gárdonyban 25, Ercsiben 16, Bicskén 15 és Móron 14. A falusi települések lakóépületeinek száma 62 730. Az 1960. évi állomány megoszlása az építési idő alapján a következő: a századforduló előtt épült 30, 1945-ig a 40, és ezt követően ismét 30 %-a. A családi lakóházak építésének üteme 1949 után erőteljesebbé vált, 1949— 1960-ig 14 932 ház épült. Különösen Dunaújváros környékén volt nagymértékű építkezés. A dunaújvárosi, járásban az egy településre jutó épített házak száma 260, a megyei átlag ezzel szemben 120. A vizsgált időszak alatt épült fel Beloiannisz, valamint az 1960-ban meglévő épületeknek Besnyőn 73, Nagykarácsonyban 70 %-a. Nagyvenyimen 57, Pusztaszabolcson 47 és a járás többi településén a lakóépületek 20—30 %-a. Ez a nagyarányú építkezés a telepített új város, Dunaújváros táj formáló hatásának tulajdonítható. Jelentős volt még az 1949—1960-ig épített lakóházak aránya Mátyásdombon (Feketepuszta 77), Balinkán (75), Guttamásiban (62) és Hantoson (66 %-a) az 1960. évi lakásállománynak. Az építkezés a település lakóépület állományához viszonyítva igen kismértékű volt Etyeken (4), Tabajdon (6), Vértesacsán (2), Vértesbogláron (3) és Nadapon (2 %). Az összes épületek 77 %-a épült szilárd alapra (beton, kő, tégla), a szilárd alapú és falazatúak aránya már csak 24 %. A felszabadulás óta épült lakóépületek alapozása, falazata és felszereltsége lényegesen kedvezőbb a korábban épülteknél. A falusi lakóépületek tetőfedése 87 %-ban cserép és pala. A lakóépületek 91 %-a 1, 7 %-a 2, és 2 %-a 3 és több lakásos. A 11 legnépesebb településen a kettőnél több lakásos épületek aránya ennél 5 %-kal magasabb. A 100 lakóépületre jutó falusi lakások száma a megyében 117 — országosan 111 — a legnépesebb településeken 122.
