A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

Január 27-én a Velencei-tótól keletre a Veréb, Pázmánd és Pet­tend térségében vívott súlyos harcokkal végetér a küzdelem; ez a terület estére végleg felszabadul. A szovjet támadás a németeket a tó déli oldalára szorítja, az 1. páncéloshadosztály a 24. páncélosezred I. osztályával Gárdony •— Zichyújjalu — Nagyperkáta térségében gyülekezik. Délben Berlinben, a Wehrmacht főhadiszállásán tartott helyzetmegbeszélésen Heinz Guderian vezérezredes jelenti Hitlernek: „Vezérem, a „Dél Hadseregcsoportnál" valamit éleződött a helyzet." Hitler válasza: „Itt azonnal félbe kell hagyni!" [T. i. a harcot, B. J.] „Ennek semmi értelme többé." A Budapesten körülzárt német és magyar csapatok felmentésére indított három támadás kudarcát tehát maga Hitler is beismeri, a felmentésre kiszemelt csapatoknak pedig „az utosó embere is érezte, hogy ezzel elvesztek a Budapesten körülzárt bajtársak, és hiábavalók voltak az utolsó hónap saját súlyos áldozatai". 1613 Ez utóbbi megállapítást Rolf Stoves, az 1. német páncéloshad­osztály történetének aránylag tárgyilagos krónikása 1961-ben tette. A Wiking SS-páncéloshadosztály 1968-ban megjelent történetében viszont már az áll, hogy a hadosztály még január 29-én is a Buda­pest elleni támadásra készült; előtte csak egy megvert szovjet lovas­hadosztály volt. A 7 órára kitűzött támadást köd miatt 8, majd 9 órára halasztották. Röviddel az utolsó támadási időpont előtt azon­ban -szovjet támadás kezdődött, erős légitámogatással. A támadást egy szovjet harkocsihadtest indította, 180 harckocsival. A hadosz­tálynak ereje végső megfeszítésével sikerült a szovjet támadásokat elhárítania. És most lássuk ehhez a megjegyzést, a Wiking történe­téből : „Ha tudjuk, hogy a Philipp páncélos-harccsoport előretörését is, amellyel a hadosztálynak 1. 10-én összeköttetése volt, a bekéri­tési gyűrűtől mintegy 16-km-re nyugatra(!) az 1. páncéloshadosztály ütközetsávjában magasabb parancsra meglepetésszerűen kellett fél­beszakítani 1. 26-án, torlódnak az ilyen jelenségek a Budapest fel­mentéséért vívott harcban. Akkoriban árulásról beszéltek. Olyan állítás ez, amelynek érdemes volna utánanézni." 164 A szovjet előnyomulás feltartóztatására a IV. SS-páncéloshad­test főparancsnoksága január 27-én és 28-án átcsoportosításokkal próbálkozik. A VeZencei-íótól északra és keletre fekvő terület vég­érvényesen szovjet csapatok kezére kerül; támadásuk közvetlenül Székesfehérvár ellen irányul. Gille SS-Obergruppenführer ezért siet­ve ideirányítja az 1. páncéloshadosztály harckocsijainak és tüzérsé­gének egy részét, továbbá a Totenkopf SS-páncéloshadosztályt. Közben az 1. páncéloshadosztály főerőinek a 24. páncélosezred I. Párduc-osztályával Perkátán át Dunapentele felé kell előretörniök, ahol a váratlan szovjet támadás bekeríti a 3. páncéloshadosztály egy részét. A 394. páncélgránántos-ezred parancsnoka csak az utolsó pillanatban tud elmenekülni a megállás nélkül az ezred harcállás­pontjáig törő T 34-esek elől. 165 A németek mozdulatai a szovjet repülők bombáinak és fedélzeti fegyvereinek szinte állandó tüzében mennek végbe. Az 1. páncélos­hadosztály 73. páncélos-tüzérezredét a Pusztaszabolcs felé vezető

Next

/
Thumbnails
Contents