A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Hantos László: A falusi települések fejlettségi és ellátottsági színvonala Fejér megyében

1961 és 1965 között a falusi és a városi lakosság megyén belüli, vándorlása következtében a két város lakossága 6307 fővel növekedett a falvak rovására. Ez a növekedés a városok összes vándorlási nyereségének 42,4 %a- Ugyanezen idő alatt a megyén kívüli vándorlás mérlege a falvak lakosságának számát még további 865 fővel csökkentette. Fejér megyében a legjelentősebb vándorlási mozgalom Budapesttel alakult ki. 1961—1965 között Fejér megye vándorlási vesztesége 4151 volt Budapesttel szemben. Ez a szám azonban nem fejezi ki azt a vándorlási folyamatot, amely Fejér megye és Budapest között fennáll: 5 év alatt Fejér megyéből Budapestre 33 624, Budapestről Fejér megyébe 29 473 lakos vándorolt. Fejér megye szempontjából hasonló intenzitású vonzást jelent Pest megye is; a két megye között folyó vándorlásokból Fejér megyének vándorlási vesztesége van. A megye vándorlási nyereségének jelentős részét — Dunaújváros vonzása miatt — a két szomszédos megye: Bács-Kiskun és Tolna megye tiszta vándorlási többlete adja. Jelentős a Fejér megyébe vándorlások tekintetében még Szabolcs-Szatmár megye is, ahonnan főleg állandó jellegű vándorlással évente 2—300-an költöznek a megyébe. Bár 1961—1965 között a vándorlások következtében Veszprém és Komárom megyével szemben Fejér megye lakossága nem változott lényegesen, a vándormozgalmi adatokból megállapítható, hogy Fejér megyének az említett két megyével a kölcsönös vándormozgalma magas. (1961—1965-ben Veszprém és Fejér megye között, több mint 20 000. Komárom és Fejér megye között több, mint 12 000 lakos vándorolt.) A megye vándormozgalmában a gazdasági tényezők játszották a fő szerepet. A mezőgazdasági népességnek ipari vidékekre költözésié nemcsak egyszerűen lakóhelyváltoztatást jelentett, hanem a vándorlás lehetővé tette foglalkozásuk megváltoztatását is. Ezenkívül a vándorlásban jelentős szerepet játszott a munkahelyhez közelebb költözés is. Az iparosítás következtében létrejött új munkahelyek számának a népességnél nagyobb arányú növekedése lehetővé tette, hogy a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő felvételén túl megváltoztassa a foglalkoztatottak és eltartottak (intenzív keresők és eltartottak) arányát. Ennek eredményeképpen a 100 aktív keresőre jutó eltartottak száma az 1949 évi 138-ról 1966-ra 112 főre csőikként. A foglalkoztatottság kiszélesedésével a nők fokozottabb munkábaállítása is lehetővé vált. A megyében 1949-hez képest csaknem megkétszereződött az aktív kereső nők száma. Bár a női népességen belüli arányuk ugyanezen időszak alatt 22 %-ról 33-ra nőtt, de még így is az országos foglalkoztatottsági színvonal alatt van. Ez annak a következménye, hogy a megyében létesült új ipari munkahelyek nagyobb részén női munkaerő csak korlátozott mértékben a^almazható,