A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén

A felszabadulási verseny folytatását jelentő, május 1. tiszte­letére indított verseny — korábbiaktól eltérő — vonása, hogy (a novemberi párthatározatnak megfelelően) vetélkedés indult meg ket nagy építkezésünk, Inota és a Dunai Vasmű dolgozói között. Az Inotai Erőmű építői részéről kezdeményezett versenyhez csatlakoztak a Dunai Vasmű és az első szocialista városunk építői. A verseny feltételei között határidő rövidítések, a brigádok számá­nak emelése, a Maximenko-féle falazás széles körű alkalmazása, az ifjak bevonása a hosszúlejáratú versenyszerződésekbe, az anyagta­karékosság és a gépek jobb kihasználása szerepelt. A versenykihí­vás elfogadását, az annak nyomán Összegezett helyi vállalásokat a pártbizottság nevében Lombos Ferenc titkár, az ÜB részéről Jakab Károly titkárhelyettes, a DISZ Bizottság megbízásából Ságvári György titkár, a két nagy vállalat nevében pedig Kővágó István, illetve Bittera László igazgató írta alá. 212 A verseny keretében nemcsak a két építkezés, hanem a Dunai Vasmű építésén dolgozó vállalatok között is vetélkedés indult. 213 A két nagy vállalat közötti versenyben április közepén a mélyépítők vezettek. Az útépítéseken vállalásaikat ekkor túlteljesítették, több napos előnyre tettek szert a vasúti műtárgyak építésében, A tassi munkahelyen (ahol a kikötő partfalának betonszekrényeit készítet­ték) többezer négyzetméter zsaluzóanyag megtakarítását biztosítot­ták. Végül: az új munkaerők beállítása ellenére a 100 %-on alul tel­jesítők arányát 5 %-ról 4,2-re szorították le. A magasépítők egyes részeredményeik (lakóházak, barakkok építésében elért teljesítményeik) ellenére, több fontos városépítési feladat (pl. a Vasmű-úti ötemeletesek, az üzletház, stb.) végrehajtásá­ban kisebb (néhány napos), míg a gyárépítésben jelentősebb lemara­dásban voltak. A lemaradások egyrészt objektív okból (pl. megfelelő minőségű tégla szállításának késése miatt), másrészt szubjektív ténye­zőkből (pl. a vállalások teljesítéséhez szükséges műszaki előfeltételek hiányából) adódtak. A vállalatokon belül, az egyes munkahelyek különféle brigádjai részéről változatlanul a munkában tanúsított hősiességnek szép példái­val találkoztunk. A gyári 'építkezésen dolgozó Ábel Imre vezette Sza­badságharcos vasbetonszerelő-brigád — valamennyien SzHSz tagok — az aláírást megelőző kétnapos békeműszakukban teljesítményüket 116-ról 186-ra %-ra emelték. 214 Az öntöde építésén tevékenykedő Keresztes állványozó-brigád április közepén már négy napot behozott a korábbi 13 napos lemaradásból. Ugyanott a Hegedűs-brigád 196 %-os teljesítményét 221 %-ra emelte. Horváth Károly betonozó-bri­gádja az öntöde B-csarnokán a 13 napos lemaradásukból napokat ho­zott be. Május elsejére még tovább kívánták lemaradásukat csök­kenteni. 215 A mechanika építésén Gál János ácsbrigádja és Szabó György kubikosbrigádja, Kutas László építésvezető és Predács munkavezető személyes közreműködésével, április egyik szombatján nem távozott el addig munkahelyéről, míg a megkezdett betonozást be nem fejezte. 216

Next

/
Thumbnails
Contents