A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén

Az országos munkaerő-helyzet irreális felmérése következtében legnagyobb beruházásunkon munkaerő-hiány mutatkozott. A létszám alakulása döntően — a tervszerűség irányában tett erőfeszítések elle­nére — a spontán jelentkezésen alapuló kínálattól függött. Az oda- és az elvándorlás mértékét több tényező befolyásolta (így: agrárpoliti­kánk torzulása, a mezőgazdasági munkák végzése, a közellátási hely­zet alakulása és az építkezés munkafegyelme, munkaszervezése, kere­seti viszonyai). Az országosan jellemző helyzet és a helyi tényezők hatása befolyással volt a munkavállalás időtartamára, a munkavállalók szociális összetételére és politikai arculatára egyaránt. 1951 első felében például az élesen felszínre törő közellátási ne­hézségek (a jegyrendszer részleges visszaállítása, az áruellátás problé­mái és agrárpoUtikánk torzulása is) sok szegényparasztot késztetett munkavállalásra. Jellemző, hogy 1950 és 1951 nyara között az építke­zésen dolgozók száma 5—6 szorosra (2000—2500-ról 13 ezerre) nőtt, ugyanekkor a DÉFOSZ tagoké — többségükben szegényparasztok — 7—8-szorosra (350-ről 2500—3000-re) emelkedik. 126 A tavaszi mezőgazdasági munkák kezdése, majd a bíztató termés­kilátások és a nyári munkák jelentős szívó hatást fejtenek ki az épít­kezésen dolgozó parasztokra, elsősorban a kétlakiakra. Már kora ta­vasszal — a később említésre kerülő márciusi aktívaülés határozatá­nak megfelelően — agitáció indul a kétlakiak meggyőzése érdekében, hogy földjüket ajánlják fel az államnak. Az agitáció szerény eredmé­nyeinek olyan jelentőséget tulajdonítottak, hogy a föld-felajánlók nevét az építkezés sajtójában is közzétették. 127 Áprilisban — a sajtón keresztül is — agitáció folyik azért, hogy az eltávozni szándékozó kétlakiakat (pl. a Répás kubikosbrigádot) maradásra bírják. 128 Az erőfeszítések nem jártak sikerrel: jelentős volt az eltávozók száma. Valamint azoké is, akik a mezőgazdasági munkák végzése miatt mulasztottak. Májusban pl. a magasépítőktől közel 1200 fő (a dolgozók 25 %-a) távozott. Ugyanott a dolgozók több mint 5 %-a rendszeresen és igazolatlanul mulasztott. A hónap közepén a gyárépítésben 3000—3500 főnyi munkaerő­hiány volt. Júniusban az egész építkezésen 3—4000 főre becsülik — a tényleges igényhez mért — munkaerő hiányt. 129 A mezőgazdasági munkák egyrészt lekötik a munkaerőt, más­részt elszívó hatást is kifejtenek. Ez utóbbi országosan olyan arányú és jelentőségű, hogy az eltávozottak visszatérítése érdekében kor­mányintézkedés születik. 1 " 0 (Kilátásba helyezik a büntetések csök­kentését azok számára, akik záros határidőn belül visszatérnek mun­kahelyükre). Az általános munkaerőhiányon belül a szakmunkások száma is az igények alatt maradt az építkezésen. A helyi építőipari szakmun­kás-szükséglet egy részének biztosítása érdekében 5 megyére és a fővárosra kötelező keretszámot állapítanak meg. A keretszámok tel­jesítése nem történik meg, az előirányzott létszámnak csak 20 %-át irányítják az építkezésre (ács, kőműves, vasbetonszerelő és állvá­nyozó szakmákból). 131 Az építkezésen ugyanekkor még nem bonta­kozhatott ki a szükségletet kielégíteni hivatott szakmunkásnevelés.

Next

/
Thumbnails
Contents