A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén

2. A politikai munka kibontakozása és jellemzői a párt II. kongresszusáig. a) Az építkezés helyzete a felvonulás első hónapjaiban. A felvonulás — a mohácsi dolgozók egy részének áttelepülésével — 1950 tavaszán kezdődött Dunapentelén. Az áttelepülés április végén indult meg. Az elsők között Tárnok Béla építésvezető, Boros Ferenc művezető, Predáts Ferenc kőműves művezető, Garancz István munkavezető és Oláh Lajos, a mohácsi építkezés alapszervezeti párttitkára érkezett, majd Szöges János főmérnök, aki a Mohácson elkezdett építkezés vezetője volt.

22 Május 2-án újabb munkáscsoport érkezett a helyszínre. E hónap folyamán már ott tevékenykedett Garancz Pál, Kovács Pál, Varga Péter, továbbá a Bertók- és a Major-brigád, a 150 főre tehető munkáslétszám tagjaként,

23 A földmunkálatok irányítójaként Komorik Ferenc mérnök neve ismert, míg a magasépítőket Tárnok Béla fogta össze.

24 A beruházás legfőbb irányítja, a NEB vezetője — mint erről szó esett — a már hónapok óta a helyszínen tartózkodó és a felvonulás területén székelő Borovszky Ambrus volt, akit mint hajógyári munkást ért ez a megbízatás.

25 A városépítésben érdekelt Weiner Tibor tervezőmérnök szintén a helyszínen (Dunapentele községben) tartózkodott.

26 A dolgozók létszáma rohamosan emelkedett. Június elején mintegy 300, egy hónappal később 1000, a nyár végén (augusztus, szeptember hónapokban) pedig 2—2500 körül volt a foglalkoztatottak száma.

27 Az építkezés létszámának alakulását, a munkavállalók összetételét több körülmény befolyásolta. Amellett, hogy a szűkebb környezet agrárproletárjai ott kerestek munkaalkalmat, az összetételt befolyásolták azok az intézkedések is, amelyek a kulákság korlátozását és a politikailag nemkívánatos elemek kitelepítését eredményezték. Közülük jelentős számban kerültek az építkezésre. Az említettek hatására a Mohácsról áttelepült törzsgárda szociális, szakmai és politikai szempontból egyaránt vegyes összetételű munkavállalókkal töltődött fel.

28 A kezdeti munkáslétszámra, annak összetételére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. A párt második kongresszusán elhangzott felszólalás — az első 9 hónap munkájával foglalkozva — megállapítja, hogy a dolgozók túlnyomó többsége a mezőgazdaságból áramlott az építkezésre.

29 Szakképzettséggel döntő többségük nem rendelkezett. A szakképzetlen munkavállalók tömegében szinte elvesztek a (Mohácsról áttelepült, vagy az iparukat beadó falusi iparosokból verbuválod ó) szak munkások. Az ipar fegyelmét nem ismerő, ahhoz nem szokott és amellett szakképzetlen dolgozók között kevés volt a szervezett (és rendszeres mozgalmi életet élő) munkavállaló. 1950 nyarán a MÉMOSZ tagság a dolgozóknak csak kb. 5—6 %-a, és kevés a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) soraiba tartozók száma is. Az előbbiek létszáma 128, az utóbbiaké 350 körüli.

30