A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

sét, az okok és összefüggések feltárását és bemutatását, az eddigi feldolgozásokban előfordult kisebb hibák helyreigazítását. Mindenekelőtt pedig annak sokoldalú ábrázolását, hogy hol helyezkednek el a Fejér megyei harcok az 1944—1945. évi magyarországi felszabadító hadműveletekben, mi a jelentőségük az egész ország felszabadulásának vonatkozásában. Fejér megye jelszabadulásának közvetlen előzményei A Dunántúl felszabadítása 1944. november 7-nek éjszakáján indult meg. Ezen az éjszakán kezdték meg az átkelést a Dunán Mohácstól délre a ,,3. Ukrán Front" 57. hadserege 75. lövészhadtestének alakulatai.

7 Előbb Apatinnál, majd Kiskőszegnél sikerült hídfőt létesíteni a Duna nyugati partján. A németek heves ellenállást fejtettek ki, s a 75. hadtest nehézségeit még fokozta a Duna magas vízállása, az áradás, a nehéz terep. A nagy veszteségeket szenvedett szovjet csapatoknak november 23-án mégis sikerült egyesíteniök a két hídfőt, majd a következő napokban, újabb erők harcbavetésével, még nagyobb területet vettek birtokukba. A hídfő november 26-án estére 50 kilométer széles volt és 14—17 kilométer mély területre növekedett.

8 A magyarországi német csapatok, a „Dél Hadseregcsoport" parancsnoksága indokolt aggodalommal szemlélte a ,,3. Ukrán Front" csapatainak dunántúli megjelenését és első sikereit. A hadseregcsoport hadműveleti naplójának november 27-i bejegyzése foglalkozik a két szovjet hídfő egyesítésével, majd Mohács ezt követő felszabadításával. Ez a terület ugyan a német „F Hadseregcsoport" parancsnoksága alá tartozott, de a „Dél Hadseregcsoport" ekkor már Dobogókőn székelő parancsnoksága teljes joggal állapíthatta meg: „Ezekkel á hadműveletekkel nyilvánvalóan összhangban áll a gyors alakulatoknak a hadseregcsoport arcvonala előtti déli irányba kirajzolódó átcsoportosítása. Várható ezeknek a gyors alakulatoknak új súlypontáthelyezése, kapcsolatban a mögöttes területről ideirányított gyaloghadtestekkel. Előrelátható átkelőhelyekként az eddigi jelek szerint (az ellenség mozgása, megerősödött tüzérségi tűz) Paks és Csepelsziget jön számításba. A hadműveleteik célja, amelyeket az ellenség valószínűleg 2 támadási irányban a Dráva és a Balaton közötti olajvidéken át és a Balaton és a Budapest közötti területen kísérel meg vezetni, a felsőmagyarországi alföldre való áttörés lesz."

9 A német főparancsnokság egyidejűleg elhatározta, hogy a szovjet csapatok várható támadási irányába, tehát a Mohácstól északra levő térségbe, ahol eddig a ,,3. magyar hadsereg" tartózkodott, a 6. német hadseregtől egy hadtest-törzset, egy páncéloshadosztályt és tüzérséget fog irányítani, továbbá előkészíti egy további német hadosztály odaszállítását is. Végül tervbevették, hogy a 6. német és a 3. magyar hadseregből létrehozzák a Fretter-Pico sereg csoportot, Maximilián Fretter-Pico tüzérségi tábornok parancsnoksága alatt.

10 A Dunántúlra elsőnek a 23. német páncéloshadosztályt irányította a „Dél Hadseregcsoport." Ez a hadosztály 1944. október 7. ota vett részt a magyarországi harcokban; novemberben utoljára Hat-