A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Kárpáti Endre: Fejér megye egészségügyi helyzete a felszabadulás évében

csökkenés mutatkozik a népesség-számban, de ennek aránya a megye járásai közül a legkisebb. A megyei tisztifőorvos egyik, 1946 februári jelentésében, az 1945-ös évről adott összefoglalásában megállapítja, hogy 4511 születéssel szemben 7963-an haltak meg a megyében, közülük 1006 az 1 éven alul elhaltak száma. A lakosság fogyása legfeltűnőbb Fehérvárcsurgó, Zámoly és Mány községekben, ahol közel hatszor annyi egyén halt meg, mint amennyi született.

33 A felszabadulás után leghamarább a megyeszékhely, Székesfehérvár egészségügyi intézményei kezdték meg működésüket. A városi közegészségügyi osztály a fertőző betegségek elhárítása érdekében tett intézkedésein kívül, felhívást tett közzé a lakosság birtokában lévő gyógyszerek és orvosi felszerelési tárgyak 8 napon belül való beszolgáltatására.

34 Április 17-én megkezdte munkáját a Nemibeteggondozó Intézet. A „Fehérvári Hírek" április 18-i száma arról tájékoztat, hogy a városi közegészségügyi ügyosztály a fogászati ellátás érdekében fogászati rendelőt állított fel a Városházán. Májusban a megyei kórház cisztercita gimnáziumba költözött egységében megindul a gyermekszakorvosi rendelés. Megnyílik az Árpád fürdő is, mely az akkori viszonyok között különösen fontos higiénés szerepet töltött be. A fürdő vezetősége a fürdőben állandó hatósági szakfelügyelőt alkalmazott, aki a fürdés előtt díjmentesen végzett vizsgálatot. Hamarosan megkezdte munkáját a Nemibeteggondozó is az Egészségházban. Orvosi kezelésben részesített mindenkit, aki OTI tag volt, vagy szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezett, Ideiglenesen itt nyert elhelyezést az OTI bőrgyógyászati rendelője is. Még április első felében a székesfehérvári Nemzeti Bizottság kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Segély helyi szervezete.

35 Július közepén a helyi sajtó lapjain arról tájékoztatják a közönséget, hogy az Egészségházban a Tüdőbeteggondozó is újból megkezdte működését. De ugyanebben a számban, más közegészségügyi vonatkozású írások is megjelentek, közülük nem egy olyan is, mely az akkori egészségügyi ellátás küzdelmes napjait, szinte áthidalhatatlan nehézségeit hozta közelebb. „Nem kapunk elegendő fertőtlenítő szert, — írja Dinnyés megyei tisztifőorvos. — Alkohol, benzin, vagy éter kellene most a himlő és diftéria oltásokhoz. Mi hiába próbálkozunk a gyógyszertárakban, nem sikerült szereznünk elegendő mennyiséget." Akadt más nehézség is Székesfehérvár egészségügyi csatájában. Nincs lámpa az egyetlen használható röntgengéphez, kevés az orvosi műszer, hiányoznak a bábatáskák s kétségbeejtően kicsiny az orvosok száma. Az elmúlt esztendő 84 orvosával szemben, most csupán 25 orvos küzdött a város egészségéért. Nincs telefon a tisztifőorvosi hivatalban sem. ,,A legsúlyosabb nehézség azonban a csecsemőgondozásban van. Tejet ugyan sikerült már szerezni a Zöldkeresztnek, cukor azonban még mindig nincs. A fehérvári gyerekek napról-napra sorvadnak, súlyos betegségekben szenvednek, mert nem lehet számukra cukrot szerezni. Ezer fehérvári gyerekről van szó, akik talán egy életen keresztül fogják hordani ennek a súlyos esztendőnek a nehézségeit, ha sürgősen nem segítenek rajtuk".

316