A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Kárpáti Endre: Fejér megye egészségügyi helyzete a felszabadulás évében

niszter 1945. I. 4-i rendeletére küldött meg.

20 Ez az összeállítás a járási tisztiorvosoktól beszerzett adatok alapján számbaveszi a megye egészségügyének személyi apparátusát, feltüntetve a hiányokat, az egészségügyi intézmények állapotát, és a fertőző betegségek állását. Az adatok a megye 1945. júniusi, júliusi egészségügyi viszonyait tükrözik. A megye 60 községi és körorvosi állásából csupán 46 volt betöltve.

21 A hiányzó orvosok nagy része még nem tért haza. A vármegyében 7 magánorvos volt. A megye 40 gyógyszerésze közül, akik ugyanennyi gyógyszertárban dolgoztak, csak 29 volt szolgálatban. Fogtechnikus a megyében egy sem működött. A 111 hatósági bába közül 13-nak az állása nem volt betöltve. A magánbábák száma 7 fő. A 23 fertőtlenítő és egészségőr közül 16 volt szolgálatban. A gyógyszertárak közű]. 9 teljesen elpusztult, kettőnek nincs vezetője. Ezek a gyógyszertárak nagy hiányt szenvedtek Salvarsanból, bismuthból, diftéria- és tetanusz-szérumból, továbbá lázcsillapítókból. A vármegye területén közkórház, magánkórház nem volt. Járványkórház Lovasberényben volt, de az üresen állott. Fertőtlenítő intézet nem volt. Az 5 fertőtlenítő gép közül 1945 tavaszán egy sem volt használható állapotban. A móri 15 ágyas és a csákvári 15 ágyas szükségkórház használhatatlan állapotban volt. A két Tüdőgondozó intézetnek (Pusztaszabolcs és Sárbogárd) teljes felszerelése elpusztult. Nemibeteggondozó nem volt. A vármegyében működő 12 egészségház közül 8 súlyosan megrongálódott s csak 4 volt működőképes. Szülőotthonok, gyermekmenhelyek, napköziotthonok nem voltak, ugyanígy társadalombiztosító-intézet, mentőállomás és mentőszolgálat sem. Május—júniusban a megye 6 községében szétszórtan fellépő kiütéses tífusz-megbetegedéseket sikerült lokalizálni. Igen elterjedtek a nemibetegségek, a fertőzések száma igen magas. A vármegyében súlyos gondot okozott a magas csecsemőhalandóság. Az alispán felterjesztésében cukrot és tápszereket kért. Ezek az adatok, mint említettük, nem közvetlenül a felszabadulás idejének állapotát tükrözik. Az orvosok, egészségügyi dolgozók fokozatosan tértek vissza szolgálati helyeikre. Az egyes járások egészségügyi ellátottsága nem volt egyenletes. Míg a székesfehérvári járásban 3, addig a sárbogárdiban 7 orvos hiányzott. Hogy milyen nagyfokú volt a gyógyszerhiány, arra igen jellemző a fehérvári járás gyógyszertárainak helyzete. Ennek a járásnak 11 gyógyszertára közül 6 patikában egy szem gyógyszer sem volt, a többiben 80 és 90 %-os a hiány. Csupán egyetlen gyógyszertára volt a járásnak, melynek hiánya ,,csak" 50 %-os. A sárbogárdi tisztifőorvos is a megye súlyos gyógyszergondjairól számolt be jelentésében: „A gyógyszerhiány mindinkább ka-