A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Kárpáti Endre: Fejér megye egészségügyi helyzete a felszabadulás évében

Ez a szám azonban rendkívül megnő, ha tekintetbe vesszük a város zsidó lakosságának kb. 90 %-os veszteségét. Ez hozzávetőlegesen 2500—2700 főre tehető. Fentieket összevetve Székesfehérvár közvetlenül a háborús behatások következtében több, mint 4000 embert vesztett el. Ha pedig a természetes szaporodásban való viszszaesést is figyelembe vesszük, ez a veszteség eléri, vagy meghaladja az 5000 főt is. Ez a lakosság legutóbbi népszámlálási számát véve figyelembe eléri a 10 %-os veszteséget."

8 A 10 %-os veszteség vármegyei viszonylatban is kimutatható az 1945-ös évre vonatkoztatva. A halálokok között első helyen a háborús sérülések és az aknasérülések szerepelnek.

9 A vármegyében a harcok folyamán 32 község határát aknásították el. Ennek következtében a tavaszi mezőgazdasági munkálatok során csupán a határ egy részét lehetett mezőgazdasági művelés alá fogni. E munkálatok során igen sok ember életével fizetett, és nagyon sokan sérüléseket szenvedtek.

10 „A háború befejezése után a határ tele maradt aknákkal, holttestekkel, állati dögökkel. A halottaknak és dögöknek eltakarítása, a lakosság egész munkaerejét heteken át csaknem teljes mértékben igénybevette" •—• írja Székesfehérvár polgármestere egyik felterjesztésében.

11 Az elpusztult községek beadványai, különböző fórumókhoz küldött helyzetjelentései arról tanúskodnak, hogy az anyagi javait, élelmét vesztett és emberéletben is súlyos veszteségeket szenvedett lakosság egészségileg leromolva, a minimális egészségügyi ellátást is nélkülözve, kétségbeejtő helyzetben indult az új életnek.

12 Egy másik, -az alispánhoz küldött beadványban írják a kislángiak: „Múlt év novembere óta a község nem kapott sót, sem cukrot, sem petróleumot. Nagyon hiányzik a községi orvosunk, aki még a múlt év novemberében elmenekült, azóta orvos nélkül vagyunk... Nincs egy szem orvosság sem a faluban, a patikus is elmenekült."

13 A Tác községbeliek írják helyzetjelentésükben: „A község látképe elszomorító. Az összes lakóház megsérült, nagyobb része teljesen rom. A község teljesen ki van fosztva. Állatállomány nincs, gabona nincs, csak annyi, hogy az új termésig elég legyen a lakosságnak. Takarmány az állatok részére nincs. Tavaszi vetőmag nincs. Igavonó állatok nincsenek, illetve csak néhány rossz ló és néhány pár ökör... A község lakossága a határban lévő hullákat és dögöket azonnal elkezdte temetni, s ma már alig van néhány darab temetni való, de ezek is olyan helyen vannak, hol nehezen lehet a víztől hozzáférni."

14 Amikor még a megye területén ádáz harcok során pusztultak az anyagi értékek, emberélet és egészségügyi intézmények, az ország felszabadult keleti felében megalakult Nemzeti Ideiglenes Kormány népjóléti minisztéiriuma Molnár Erikkel az élén megkezdte munkáját. Az első lépés a számbavétel, a háborús károk felmérése, egészségügyi ellátás megszervezése volt. Az új minisztérium a „Magyar Nemzeti Függetlenségi Front" szociálpolitikai programjának végrehajtását és a közegészségügy helyreállítását tűzte programjául.