A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Móra Magda: A népoktatás Fejér megyében 1945 tavaszán

folyik a tanítás."

63 Szár községben is április 9. óta folyik a munka, az első iskolák közt van, amelyek rendszeresen folyamatosan kezdenek dolgozni már április elején. Indokolásában ezt nem említi, csak röviden közli: „Az V.—VIII. o. tanulókat május első hetében levizsgáztattuk."

64 Az etyeki rk. iskola viszont határozottan hivatkozik rá, hogy hosszabb szorgalmi idővel dolgozott, mint más iskolák. „Az etyeki rk. népiskola december 8-ig működött az 1944. évben, s az 1945. év január végével újból megkezdődött, indokoltnak látta a két felső osztály működésének befejezését."

65 A tanfelügyelőség minden esetben azzal válaszol, hogy a rövidített tanév mindenkire kötelező, és a „legsürgősebb mezőgazdasági munkák elvégzése után" a felsőtagozat teljes beiskolázására és a mulasztások leküzdésére mindenképpen törekedni kell. Hogy az agyonbombázott, súlyosan rongált iskolaépületek egyegy termében vagy más helyeken elkezdődhetett a rendszeres iskolai munka, az csak a tantestületek, szülők, tanulók áldozatos összefogásának érdeme volt. Az iskoláknak a tanfelügyelő rendeletére május folyamán beadott jelentései mind beszélnek erről a gyors, készséges, időt és erőt nem kímélő helytállásról. A takarítás munkáját szinte mindenütt a nevelőtestület végezte a tanulókkal együtt. Ezt egyébként a miniszteri utasítás is szorgalmazta: „A tanítás és tanulás feltételeinek megteremtésében az iskola- és internátusépületek rendbehozatalában mindenütt, ahol erre szükség és mód van, derekasan részt kell biztosítani az ifjúságnak is. így nevelődhetnek rá igazán a közösség szolgálatára és a testi munka megbecsülésére. A folyó évben az legyen a magaviselet elbírálásának egyik legfőbb szempontja, hogy mekkora kedvvel, buzgalommal sietnek a tanulók iskolájuk segítségére."

66 A pedagógusok szinte kivétel nélkül lelkesedve számolnak be tanulóikkal végzett közös munkájuk eredményeiről. Kiemelkedik közülük a felsőszentiváni tanítónő beszámolója. Megtudjuk belőle, hogy a falut német parancsra ki kellett üríteni és a lakosság még a legszükségesebbet is alig tudta magával vinni. — A gyermekeknek tehát közvetlen és megrázó élménye volt az otthon elhagyása és az otthontalanság. Az újra meglelt szülőfalu, a családi ház és az iskola, amelyet — egyszer már elvesztve — talán még mélyebben éreztek a magukénak, számukra így még többet jelentett. „Itt-ott összeszedett könyvekből olvasunk, hulladékpapírra írunk, de azért a munka folyik. Mindennap dolgozunk a romok, piszkok eltakarításával. Még csak néhány napja dolgozunk, de máris kiskertek díszlenek az eltakarított helyeken. A tanítás délelőtt 8—12-ig, délután 2—4-ig tart. Utána alkonyatig közös munka folyik."

67 — írja a tanítónő. Egy-egy iskola éwégi jelentésében ki is emeli, hogy tanulói magatartási jegyének elbírálásánál mérlegre került a közös munkához való viszonyuk. A közös nagy célért közösen végzett fizikai munka bizonyára elősegítette a miniszteri utasításban előírt és hangsúlyozott új nevelői eljárás gyakorlati megvalósítását. Ezek a háborús évek alatt növő gyerekek óhatatlanul többet láttak és kény-