A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

nak segítséget, és a maradék lőszert eltüzelték, akkor a parancsnok fütyülős rakétát lő fel, ez lesz a jel a visszavonulásra az erdő széléig. — Ujabb szovjet támadás azonban egyelőre nem következik be, s éjfél után néhány órával megérkezik a lőszer, az üzemanyag és az élelem.

122 A nap folyamán a hadosztály más részei Bicskétől nyugatra átlépnek a vasútvonalon, és a község közvetlen közelébe jutnak. Bicske elfoglalása azonban innen sem sikerül, sem ezen, sem a következő napon. Csabáinál váltakozó harc folyik, a Germania ezred nyugat, északnyugat és észak felől támad a község ellen, de kisebb területnyereség után a támadás a szovjet védők tüzében összeomlik. Szovjet és német támadások váltakoznak a Bicske és Mány közötti országúton is, ahol a németek megpróbálnak áttörni a hegyi kastélyban körülzárt csoporthoz, továbbá Mány környékén. Guderian kíséretével megjelenik Gille hadtestparancsnok harcálláspontján Tatán, és Balek harcálláspontját is meglátogatja. A vezérkari főnök így a helyszínen kénytelen meggyőződni arról, hegy a kezdetben nagy reményekkel indult támadás végképpen elakadt. Mint a hadműveleti napló írja: ,,A hatnapos saját támadás idején az ellenséges ellenállás a Vértes hegység és a budai hegyek közötti mélyedésben napról-napra erősödött. Gyalogsági- és páncéltörőágyú-reteszekkel és páncéloscsoportokkal, amelyeket a reteszállások között vetett be, az ellenség az Alsógalla és Felsőgalla—Űjbárok—Csabdi—Bicske—Mány-Zsámbék—Kirva—Csolnok—Körteles vonalon főellenállási vonalat épített ki. Erről a vonalról ellenlökéseket kezdeményez és arra kényszeríti a saját támadó csoportokat, hogy a támpontokat súlyos harcokban, egyenként foglalja el. Az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály páncélos támadócsoportja, amely az előző napon betört a bicskei és mányi két ellenséges támpont közé, és átlépte az országutat a két helység között, ma kénytelen minden irányba védekezni ellenséges támadásokkal szemben és nem jut előbbre."

123 Tolbuhin marsall, a ,,3. Ukrán Front" főparancsnoka már január 3-án reggel, a német támadási irány felismerése után megparancsolja, hogy a Budapestet nyugatról körülzáró csapatok hagyják abba a támadást, és akadályozzák meg a védők Bicske felé irányuló esetleges kitörését. Január 4-én Moszkvában kiadják a parancsot, hogy a ,,3. Ukrán Front" erőinek egy részével Bicske környékéről kezdjen támadást Neszmély, Komárom irányába, és a ,,2. Ukrán Fronttal" együttműködve semmisítse meg a Budapest felé támadó német erőket. A ,,3. Ukrán Front a IV. SS-pánoéloshadtest támadását január 6-áig véglegesen megállítja, de a támadásba való átmeneteihez nincs elegendő ereje. Lényegesen sikeresebben tevékenykedik a ,,2. Ukrán Front" a Dunától északra. Itt a ,,2. Ukrán Front" január 6-án 2.30kor támadást kezd a Garam-hídfőből nyugati irányba; áttör a magyar Szent László hadosztályon, s másnap, 7-én már Komáromot támadja. A Nagy Honvédő Háború története szerint: ,,A hitleristák, hogy feltartóztassák a ,,2. Ukrán Front" támadását, kénytelenek voltak Komárom körzetébe átdobni azokat a tartalékaikat, amelye-