A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Strasszer György: Párt-viszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában, 1945 nyarától 1946 tavaszáig

szerűsítésére a lakosság körében. Beküldték a párt képviselőit a városi törvényhatósági bizottságba: 12 rendes és 3 póttagot. A szakszervezeti képviselők révén a párt további 5 rendes és: l póttagot delegált a bizottságba. Ezáltal a városi törvényhozásban számszerűleg és politikailag egyaránt a legerősebb frakciót alkotta a párt.

37 Megindították az első szemináriumot, 21 hallgatóval.

28 Üj formákat kerestek és alkalmaztak a propagandamunkában. Közreműködtek a közművek, a vasút és a Dermata-bőrgyár üzemi bizottságának megalakításában. A pártszervezet munkájában ezidőtájt nagyfokú operativitás, kezdeményezőkészség jutott kifejezésre. Örömmel állapítják meg, hogy: „szélesebb tömegek is kezdenek érdeklődni munkánk iránt, amit a pártnapokon megjelenő vendégek nagy tömege is igazol." Május második felében a párttagság 64-gyel nőtt, a székesfehérvári szervezet összlétszáma 200 tag körül mozgott.

29 A vidéki pártszervezetek kiépítése június végére lényegében befejeződött. Valamennyi jelentősebb településen alapszervezete volt a Magyar Kommunista Pártnak. Előtérbe kerültek a szervezési feladatok, a vezetőségek munkastílusának csiszolása, a kommunista vezetési módszerek és normák érvényesítéséért folyó harc. Ez nem ment könnyen. Egyidőben kellett a pártszervezetek vezetőinek a szűkebb belső pártmunka elemeit, módszereit elsajátítani és a helyi ügyekben képviselni, érvényesíteni a párt politikáját. A felsőbb szervek irányító szerepe ezidőben alig érvényesült, a „Budapesti Területi Bizottság" csak kiküldött patronálói révén került kapcsolatba az alapszervezetekkel. A megyei apparátus munkaidejének és energiájának nagyobb hányadát a megyei szervekben folyó politikai harcok kötötték le, valamint a káderek felkutatása és kiképzése. A rendelkezésünkre álló dokumentumok — járási titkári öszszefoglalók, megyei jelentések, alapszervezeti beszámolók stb. — adatai alapján a vidéki pártszervezetek kiépítésének folyamatát a következőképp rögzíthetjük: május 28-án a móri járás 11 községében működött már alapszervezet 451 taggal.

30 Június 1-én a sárbogárdi járás 17 községéből 15 községben és 1 településen dolgoztak szervezett keretek között kommunisták. A járás pártszervezetei körülbelül 600—620 tagot számláltak.

31 Az adonyi járás 13 községéből 12-ben hoztak létre pártszervezetet június végére.

32 Nagyobb létszámú alapszervezetek alakultak a nagyközségekben (Mór 196, Sárbogárd 224, Érd 500, Pusztaszabolcs 75) és a szegényparaszti lakosságú, forradalmi hagyományokban gazdagabb községekben (Kisláng 280, Kálóz 145, Zámoly 410, Ercsi 215, Dunapentele 82, Pusztavám 72, Füle 70, Aba 86, Vértesacsa 120, Tabajd 100, Veréb 70.) A pártszervezés elsősorban az erős egyházi befolyással, szélsőségesen reakciós közigazgatási vezetőkkel rendelkező községekben és a sváb lakosságú településeken ütközött nehézségekbe. Az e kategóriákba tartozó községek pártszervezeteinek létszáma alacsony volt, a pártépítés hosszú időn át stagnált.

33 A vidéki pártszervezetek egy része kezdetben a fővárosi vezető szervvel tartott kapcsolatot. Budapestre jelentették a párt-