A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

munkáknál helyezkednek el és bányászatunk ki van téve annak, hogy, ha az egyéb lehetőségek meg is lesznek, munkaerő hiányában leszünk kénytelenek az üzemet felhagyni. A helyzetképhez az is tartozik, hogy móri bányászatunk, főleg azért, mert már munkálatai csak a még visszamaradt pillérek leművelésére szorítkozhatik, állandó ráfizetéssel küzd, amely körülményt már több ízben igyekeztünk az illetékes hatóságok előtt feltárni és részünkre egyelőre sikertelenül, egy megfelelő eladási árat elérni. — Az eladási ár és a kerüköltség közötti különbség a most életbelépő kollektív munkabérrendezés folytán még inkább növekedni fog és üzemünket csak az esetben fogjuk tudni fenntartani, ha az új szénármegállapításnál az nem csak egy egyszerű szorzószám alkalmazásával, hanem már a régi sérelmek orvoslásának figyelembevételével fog megtörténni. Teljes tisztelettel: Budapest, 1945. június 29-én. Pusztavámi Szénbánya Részvénytársaság Tirschy Kétoldalas, géppel írt eredeti tisztázat. Országos Levéltár Z 213—5. A Pusztavámi Szénbánya Rt-t 1942-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Weiss Mannfréd Vas- és Fémműveik és egy belga tőkés csoport alapította. A vállalat 1943-ban megvásárolta Zsaeskó Aladár és Társa móri kőszénbányáját. 1944-ben széntermelés csak Móron folyt. Pusztavámon telepítési munkákat végeztek, melynek során egy aknát mélyítettek. A pusztavámi nagyarányú szénkitermelés azonban munkaerő hiány miatt nem kezdődhetett meg. A móri bányákban a katonai parancsnok még 1944. decemberében is erőltette a munkát. 1945. januárjában a németek a bányaüzemet megbénították. 4. Budapest, 1945. április 14. Dr. Debreczeni Sándor, a Magyar Bauxitbánya Rt. ügyvezető-alelnöke az igazgatóságnak beszámol a székesfehérvári Könnyűfémmű bénításáról. Tisztelt Igazgatóság! A legutóbbi idők eseményeiről a következőkben van szerencsém beszámolni: I. 1944. szeptember havában arra az esetre, ha Budapest megszállás alá kerülne és a központ az üzemektől el lenne választva, az összes elválasztott üzemek vezetésével Dr. Wicklein Gyula ügyvezető igazgatót bíztam meg. Egyúttal utasítottam, hogy ebben az időpontban a vele pontos névsor szerint közölt tisztviselőknek azonnal mondjon fel és az üzemeket állítsa le. Ugyanezen levélben közöltem azonban azt is, hogy ha az üzemek helyén tényleges hatalmat gyakorló közigazgatási vagy katonai hatóság az üzemek fenn-