A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Jenei Károly: A Fejér megyei bányák és gyárak pusztulása 1944 – 1945-ben

teszi, s azért csak forma kedvéért), hogy ezekben az igazán nehéz időkben vesse latba minden tudását, tapasztalatát, hogy ami menthető, mentsük át arra az időre, mikor ismét termelőmunka lesz az egyetlen, amelyen keresztül az embereket megítélik." E természetes kérelemtől fügetlenül én már 1944. évi március hó óta egyetlen célomul tűztem ki az üzemnek át-, illetve megmentését. Ennek szemelőtt tartásával irányítottam műveleteinket, tevékenykedtem kifelé a hatóságokkal és hivatalos közegekkel való érintkezésemnél. Központi irodánkkal való kapcsolat megszakadásával számoltam azzal, hogy sem pénzbeli, sem üzemanyag támogatásra nem számíthatunk sehonnan, azért a rendelkezésre álló pénzösszeget és anyagot úgy osztottam be, hogy a termelés leállításával kizárólag a legszükségesebb bányafenntartásra fektettem a fősúlyt, hogy szükség esetén legalább ez 3—4 hónapon át fedezve legyen. E célkitűzésem keresztülvitelét elősegítette azon körülmény is, hogy Székesfehérvár állomásának dec. hó második felében történt ismételt széjjelbombázása folytán a forgalom úgyszólván teljesen megszűnt, azért a termelés leállítása mellett minden nélkülözhető üzemi munkaerőt még dec. hó végével elbocsájtottam. kizárólag az erőtelepet (víztelenítéshez és légellátáshoz) és elkerülhetetlenül szükséges bányafenntartást tartottam csak fenn, ugyanakkor az üzemi anyag és értékesebb raktárkészletünket biztonságba helyeztem a bányába elfalazva azt. Ezt annál fontosabbnak tartottam, mert a németek állandóan a bánya felrobbantásával fenyegettek esetleges visszavonulásuk esetére, ezért nélkülözhető motorjainkkal együtt egy gőzgépünket generátorával és egy felvonógépünket is leszereltettem és biztonságba helyeztem. Bár kifelé ezen intézkedéseimnek azt a magyarázatot adtam, hogy a telep esetleges bombázása ellen történik ez, mégis kihasználta ezt azon néhány csernyei nyilas munkásunk, kiket katonai szolgálatra vonultattam be, ellenem táplált bosszúszomjuk kielégítésére olyképen, hogy az üzem éléről való eltávolításomat és internálásomat kérték. Ennek alátámasztására 3 fő vádpontot hoztak fel ellenem: 1. a nyilaspártba belépett munkásokat bosszúból bevonultattam, 2. a termelés leállításával szabotálok, holott annak fenntartására úgy üzemanyagja, mint pénze van az üzemnek és végül 3. annak ellenére, hogy a termelés szünetel, nem engedem a munkások és leventék bevonultatását. E vádpontok kivizsgálására — bár a csernyei pártszervezet állandóan sürgette azt súlyos fenyegetések mellett — csak február hó 8-án került a sor, mikor is az üzemhez kiszállt Bartos Béla veszprém megyei nyilas üzemszervezési vezetővel Frits min. műszaki tanácsos az Iparügyi Min.-bői. Üzemi és az általános helyzettel igazoltam e vádak alaptalan voltát. Ugyanakkor elrendelték a termelés azonnali felvételét, mit csak az esetben voltam hajlandó végrehajtani, ha garantálja a Minisztérium a bérek fizetéséhez szükséges összeget egyrészt, másrészt pedig az üzemvitelhez szükséges anyagot. Az Iparügyi Minisztériumra hivatkozva ezt megigérték, ami sajnos, csak ígéret maradt annak ellenére, hogy a