A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

napszámosokból, földmunkásokból, kubikusokból verbuválódtak, akiknek a magatartásuk is sokkal „parasztibb" volt, mint a mammutbirt okokon élő, és szinte bérmunkás gondolkodásával bíró alkalmazottaknak. A „paraszti gondolkodású" cselédség az első között Követelte a földet, az uradalom szerszámait, gazdasági felszerelését. Ők már a felszabadulás első napjaiban arra törekedtek, hogy néhány kóbor állatot, lovat szerezzenek, és sokszor az uradalmi istállókból is elkötötték az állatokat, meg sem várva a Földigénylő Bizottság döntését.

247 A hagyományosan vett cselédség álláspontja azonban más volt. (Előszálláson például mindaddig gondozták az állatokat, amíg azok az uradalom területén és annak tulajdonában voltak). A munkarendet nem borították fel a felszabadulás másnapján, hanem éppen a vagyon megőrzésére, az állatállomány megmentésére törekedtek. Voltak uradalmak, ahol egész tehenészeteket, sőt ménest is gondoztak a felszabadulás napjaiban, és azután is jóidéig.

248 A nagybirtokosok és gazdatisztek nélkül maradt uradalmakban is sikerült a vagyont megmenteni, illetve a megmaradt vagyontöredéket a demokratikus Magyarország számára megőrizni. Ezek a cselédek nem a maguk számára terelték össze az állatokat, és mentették meg az uradalom gépi felszerelését, hanem a közösségnek, amelynek gazdasági megteremtését azután maguk is szorgalmazták. Ez szinte az ipari munkások tevékenységével és mentalitásával azonos. Nekik is a gépek és a különböző gyári, vagy üzemi felszerelések jelentették a jövőt, s ha csak lehetett, megmentették azokat. A hasonló tevékenységet végrehajtott mezőgazdasági munkások ezzel a cselekedetükkel a bérmunkásokhoz hasonlóan viselkedtek. Ez volt az a réteg, amelyik a földreform során nem nyúlt oly mohón a földhöz, mint azt a szegény parasztság más rétegeiben tapasztaltuk. Egyébként általános jelenség, szinte még a felszabadulás előtti időből is, hogy a biztos kenyérkeresetű cselédség nem kívánta úgy a földet, mint az uradalmak közé ékelt szűkhatárú falvak parasztsága. A földkövetelés legerősebben az uradalmi munkások, napszámosok, summások és egyéb árendások között jelentkezett.

249 Ezek ugyanis az uradalmak földjein keresték kenyerüket, amely már távolról sem volt olyan biztos, mint a cselédeké. 1945-ben ennek a rétegnek Fejér megyében bőségesen jutott föld. Közöttük a felemelkedés néhány esztendő múltán már megmutatkozott, és sokan a birtokos parasztság szintjét is elérték. Ezek az újgazdák gazdasági és politikai törekvéseiket már a birtokos parasztok szervezeteiben keresték, és megkívánták, hogy érdekeiket is ezek képviseljék. 1945 tavaszán, ahogy a helyzet konszolidálódott, az uradalmak legtöbbjében elkezdték a termelési szövetkezetek szervezését. Mint már említettük, a cselédség egyrésze szinte természetesnek vette, hogy a gazdálkodás formájában változás nem történik. De annak is tudatában voltak, hogy a nagybirtokos többé nem ura a latifundiumnak. Ezért kollektív vezetőségeket állítottak a nagybirtokok élére, amik a gazdálkodást tovább vezették, illetve intézkedéseket