A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

a parasztság vagyonosabb rétegét is. Nekik is csak egy-egy értéktelen igásállátuk maradt, valamint megrongált gazdasági felszerelés. Számottevő igaerő tehát a Fejér megyei parasztoknál nem maradt. Ugyancsak elhajtották az uradalmak állatállományát is a hadiesemények idején, így a földreform során a földigénylő bizottságok az igényjogosultaknak csak elvétve tudtak állatokat juttatni. Az is kiderült, hogy a megye mezőgazdaságának fellendítése érdekében a tönkrement állam sem tud segíteni. Bár a megyei Nemzeti Bizottság május elején azzal bíztatta a gazdákat, hogy igavonó állatokat szerez számukra, de a bizottság tagjai maguk sem voltak tisztában, hogy milyen forrásból származnak majd ezek az állatok. Voltak, akik a kormány közbejöttével az ország nyugati községeiben rekvirálást akartak tartani, és a felesleges igaerőállományt Fejér megyébe hozni. Amikor kiderült ennek az álláspontnak a tarthatatlansága, akkor a megyén belül kívántak bizonyos igaerő átcsoportosítást végezni. Csakhogy ezt nem lehetett végrehajtani, hiszen nem volt a megyében olyan helység, ahol bőviben lettek volna az igaerőnek. Egy harmadik csoport a volksbundisták állatainak elvételével kívánt segíteni az újgazdákon, valamint a többi megyebeli földművesen.

237 A volksbundista eredetű vagyon azonb.m jelentéktelennek bizonyult. A vagyonosabb sváb réteg még 1944 őszén vagyonával együtt elmenekült az országból, és idehaza csak a szegényebbek maradtak.

238 Ezek után a megyei Nemzeti Bizottság kénytelen volt arra az álláspontra helyezkedni, hogy a megvebeli gazdákon segíteni nem tud, így a tönkrement mezőgazdasági lakosságnak elsősorban saját erőforrására kell támaszkodnia, és a mezőgazdasági termelő munkát a meglévő primitív eszközökkel megkezdenie. Ezek után csak egyetlen járható út maradt, és ez a fellelhető gépek kijavítása és a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítása volt. 1945 április végén azonban a gépi vonóerő felhasználásának lehetősége még nagyon vigasztalan képet mutatott. Ugyanis nem volt akkor a megyében egyetlen üzemképes traktor, vagy gőzgép sem. Valamennyi háborús sérült volt. A traktorokat például a hadiesemények idején vontatásra használták, így legtöbb esetben a tulajdonjogot sem lehetett megállapítani. Május derekán a gazdasági felügyelő számbavette az állatállományt. Ekkor azt kellett megállapítania, hogy a pusztulás a várt elképzeléseknél is nagyobb mérvű.

239 A lóállománynak 70 %-a hiányzott, de a megmaradt 9938 ló legnagyobb része is alkalmatlan igavonásra, mert egyharmada még csikó volt, másik része viszont háborús sérült, és mint ilyenek, nem voltak alkalmasak már a hadiszolgálatra sem. Természetesen a gazdák a beteg lovak nagyrészét kigyógyították, de ezek a mezőgazdasági munkák során kevésnek bizonyultak. A szarvasmarha-állománynak 83 %-a veszett el. A visszamaradt 16 863 db állatból körülbelül 200 igát tudtak csák összeállítani,

240 a többit nem tartották vontatásra alkalmasnak.

241 A mezőgazdasági termelőerők pusztulását mi sem mutatja jobban, mint a kevés elvetett terület. A hadiesemények alatt a me-