A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

1. Az első fázis az volt, amikor a megyén belüli túlnépesedést átköltöztetéssel oldották meg. A megyében voltak olyan falvak, amelyekben a juttatás mértéke alacsony volt, és a reform szinte semmit sem segített a családoknak. A földigénylő bizottságok az átköltöztetéseket saját hatáskörűikben még az országos telepítési mozgalom megindulása előtt lebonyolították. Ezt maguk az áttelepülők is kérték, mivel a juttatásban így a helybeli lakosokkal együtt részesedhettek. Az áttelepítések zömét a földigénylő bizottságok az egyes közigazgatási határokon belül megoldották; ezzel kapcsolatban pusztai lakosok költöztek be a falvakba, vagy ha a földek távol esték a falutól, akkor a juttatott ingatlanokhoz legközelebb eső pusztákat és majorokat választották lakóhelyül: azr újgazdák. A földosztás során a megyében népes puszták keletkeztek, ahol igen egészséges kisgazdaságok kezdtek kibontakozni. Az előszállási uradalom pusztáiról azonban a cselédek egy része Herczegjdívára és Előszállásra távozott.

807 A községekben 1945 tavaszán sok üresen álló ház vagy házrész volt, melyeknek tulajdonosai Nyugatra menekültek. A földigénylő bizottságok ezeket a házakat a pusztáról betóduló egykori uradalmi alkalmazottaknak átadták. Bakony sárkányban az elmenekültek házaiba ugyancsak a falusiak költöztek be.*

08 Amikor ezek a lehetőségek már elmúltak, akkor a szomszédos községekbe települtek át az arra rászoruló újgazdák. Az iszkaszentgyörgyiek például Isztimérre települtek, és ott szintén elhagyott házakat kaptak.

200 Nagyobb számú olyan jelentkező volt Nádasdladányban is, akiknek a juttatott föld nem adott megélhetést, és így hajlandók voltak bármelyik Fejér megyei községbe telepesként elmenni.

210 Fehérvárcsurgóról 27-en, Csorról 28-an települtek át más helységekbe.

211 Az áttelepülők valamennyien földnélküliek voltak, és házat, valamint kisbirtokot szerettek volna a letelepülés után kapni. Inotáról ugyancsak 28 család kérte az áttelepülését Bakonykúti és Isztimér községekbe.

212 Rácalmásról hét család Herczegfalvára ment,

213 míg tíz pázmándi. három sárszentmihályi, két váli család bárhol hajlandó volt letelepedni, ahol tisztességes megélhetést talált volna. Ez akkor házat és 8—10 kat. hold ingatlan juttatását jelentette nekik. 2. A .telepítés második fázisában a megyében önálló telepes községeket hoztak létre. Egykori uradalmi puszták és majorok váltak községekké, több száz vagy éppen ezer lélekszámot kitevő településekké. Ide a népességet a megyén kívülről hozták. Telepítési felügyelők irányították ezeknek a községeknek az életét. 1945. szeptember 1-én felügyelőt kapott Nagylók-Hantos, ElőszállásNagykarácsony, Herczegfalva, Etyek, Alcsút, Bicske. A sváb kitelepítések megindulásával a felügyelők száma tovább szaporodott, és valamennyi sváb községben működött telepítési felügyelő. 1945 nyarán az Országos Földbirtokrendező Tanács a megyében Alcsút, Bakony sárkány, Bicske, Csákvár, Etyek. Kálóz, Mány, Mór, Nagylók, Sárosd, Seregélyes, Szár, Veréb és Vértesboglár községek határaiban jelölt ki telepítésre területeket. Ezeket a helyi földigénylő bizottságok intézkedései alól kivették.

2133 Ennek nyo-