A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

daságához hasonlóan, mintagazdálkodást folytasson.

200 A Péti Nitrogénművek RT Baracska határában a műtrágyagyártáshoz szükséges további gyakorlati kísérletek elvégzésére kért ingatlant, A gyár vezetői a Földigénylő Bizottsághoz írott levelükben elmondották, hogy a péti só és a péti mészsalétromos nitrogén műtrágyák előállításával kapcsolatban további kísérletezések szükségesek, és ezek gyakorlati megoldásához legalább 100 kh szántóföld lenne szükséges. Etyeken 600 holdas mintagazdaságot jelöltek ki az Országos Természettudományi és Néprajzi Múzeum számára, amely Dávidmajor egész területét felölte. Ezt azonban még 1945 őszén a Földművelési Minisztérium Ercsi határában fekvő hasonló nagyságú területével elcserélték. Mintagazdasággá nyilvánították Tordason a Hangya Szövetkezet 8 kh visszahagyott gazdaságát.

201 Míg 1945 augusztus végén Fejér megyében csak 2400 kh volt az, állami mintagazdaságok területe, szeptember közepén már 3437 kh, október elejére 4374 kh, és az év végén 5570 kh-ra növekedett. A gazdaságok ebben az évben fejlődést még nem mutattak. A mezőgazdasági termelés zömmel a kisgazdaságokban folyt, és a parasztság a megye speciális jellegéből kifolyólag az agrárszövetkezeti fejlődésben kereste a kibontakozás útját. Állami tulajdonba kerültek a tógazdaságok is. Ezek zömmel haltenyésztéssel foglalkoztak, a Velencei-tó pedig jelentős nádtermést adott. A földreformrendelei 21. §-a szerint a halastavak községi, vagy állami tulajdonba mentek át, az, 50 holdon felülieket állami tulajdonnak kellett tekinteni. Ugyancsak állami tulajdonba kerültek azok a halastavak is, amelyek ivadéknevelésre voltak alkalmasak. Fejér megyében állami kezelésbe a következő tógazdaságok és halastavak kerültek: A Magyar Tógazdaságok RT tulajdonában voit a bicskei 200, és a sajóvölgyi 45 kat. holdas vízterületű halgazdaság, amelyek összefüggő területet alkottak. Ugyancsak ez a Részvénytársaság birtokolta a nagylángi 317, a szabadbattyáni 30, az örspusztai 394, a fáncspusztai 347, a sárszentmiklósi 209 kat. holdnyi tógazdaságokat is. A nagybirtokon is jelentős területű halastavakat találunk. Nagy németegyházán Klein József bérgazdaságában 80, Csórón Pappenheim Sándornak 200, Iszkaszentgyörgyön ugyancsak a Pappenheim uradalomban 167, Fehérvárcsurgón Károlyi Istvánnak, 43, Cikolapusztán a Felsőcikolai Uradalom Tógazdasága kezelésében 175, Livia-majorban Zichy Aladár és Livia közös tulajdonában 280, Előszálláson a zirci apátságnak 63, Felsőszentivánban Zichy Rafaelnek 150 és Seregélyesen Erzbrucker Józsefnek 45 holdas tógazdasága volt. A földművelésügyi kormányzat 1945 nyaráig nagyon keveset tehetett az elpusztított tógazdaságok újjászervezésére és a termelés elindítására. Adony-Livia-majorban a halastó zsilipek és gátak nélkül állott, és áradással fenyegette a lakosoklat.

202 Lecsapolt állapotban, halállomány nélkül volt a megyében ekkor szinte valamennyi halastó. Az állami tulajdon fenntartása mellett továbbra is megmaradt a helyi irányítás, mert ez volt az egyetlen reális lehetőség a halastavak újratelepítésére és üzembehelyezésére. Az egységes kezelésbe vett gazdaságokban a munka