A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében
ságban. E hét esztendő alatt a csendőrséggel több alkalommal volt dolga, mert ott a legkisebb lazaságot is szigorúan büntették. Ezenkívül a fa-járandóságot sem kapták meg rendszeresen. Ha az elmaradt konvenció miatt kérdezte a birtokost, akkor „mindenfajta kommunistának lehordta". Palati Ferencné szerint a cipőutalványokat nem adták ki a cselédeknek a háború idején, és több alkalommal megtörtént, hogy amikor ,,a dér ropogott a lábunk alatt még akkor is (mezítláb) kellett dolgoznunk". Kádi Ferenc a nagybirtokos szigorúságára panaszkodott. Egy alkalommal ő munka közben pipára gyújtott, mire Komlós rászólt: „Nem pipázni jöttünk, hanem dolgozni". Kádi visszafelelt a nagybirtokosnak, hogy azért dolgozgat a pipázás mellett, Komlós erre rákiáltott; „nem dolgozgatni kell, hanem dolgozni." A napszámost még aznap délben elküldte a munkából. Oláh János aratógazda szerint is Komlós kemény munkát követelt; szinte megállás nélkül, erős iramban kellett 12 órát naponta dolgozni. Aki ezt nem bírta, annak nem volt keresnivalója a Komlós-gazdaságban. Neki ugyan rendesen fizetett, de Komlós fia ellen, aki ugyancsak a gazdaságot vezette, annál több panaszt hozhat föl. Egyszer késő ősszel, amikor tartani lehetett már a hóeséstől, azt javasolta az ifjabb Komlósnak, engedje meg a munkásoknak, hogy azok a még le nem szedett kukoricaszárat levágják és a gazdaság pajtájában szedhessék majd le a szárról a csöveket. Erre a fiatalabb Komlós nem volt hajlandó, így a hó belepte a kukoricatáblát, és a munkásoknak kellett a hó alól a csöveket kiszedni. Bus Mihály az 1945 előtti években mezőgazdasági megbízott volt, s neki ebben a minőségben joga volt a gazdasági szerződések kihirdetésénél jelen lenni. 1944 márciusában, amikor a Komlós-gazdaság munkaszerződéseinek kihirdetése volt, éppen a községházán tartózkodott, és meg akarta hallgatni a szerződés feltételeit. Bus Mihályt azonban a felolvasás megkezdése előtt kitessékelték onnan. Szűcs István aratómunkás volt a gazdaságban három esztendeig. Egyik esztendőben a gabonahordás után az uradalom tarlóin kintmaradt az aratórész. A birtokos ennek ellenére kb. 1000 db sertést hajtatott ki oda, és azok a munkások aratórészében nagy kárt tettek. Az aratók, ezt látva, kérték Komlóst, hogy az aratórészt egybehordhassák, mire az csúnya szidással illette őket: „büdös kommunisták, mindig követelőznek, olyanok, mint a kóbor cigányok." — mondta nekik. Ugyancsak Szűcs István panaszolta, hogy 1944 őszén répát szedni mentek hozzá, s amikor hírét vették annak, hogy a gazdaságtól alig 10 km-re fekvő Hatvan-pusztán már oroszok vannak, kérlelték a nagybirtokost, hogy a répaszedésért járó részt engedje nekik elvinni. Komlós erre azt felelte, hogy csak abban az esetben vihetik el részüket, ha az egész cukorrépát felszedték. Erre azonban már nem kerülhetett sor, a front egy-két nap múltán már Kálóz körül húzódott, s így annak többszörös hullámzása következtében a répa mind megsemmisült, A panaszosnak 35 mázsa répája veszett el. A gazdaság volt alkalmazottainak vádját Komlós részben tagadta, másrészt elmondotta, hogy főleg azok vádaskodnak ellene, akik az elmúlt hónapokban a gazdaság vagyonát, a kastély berendezését törvénytelenül széthordták, és amelyet az államrendőrség a házkutatások során meg is állapított. Ezért
