A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

lásról állásra szorulnak vissza; s az alkony beálltával az első házak már szovjet kézen vannak. Este és éjjel a városban utcai harc folyik, s 23-án, nem sokkal éjfél után, a város teljesen felszabadul.

82 December 22-én a „Dél Hadseregcsoport" parancsnoksága felismeri, hogy a Margit-állást nem tudja tartani, ezért inkább Budapest bekerítésének megakadályozására törekszik. Ennek érdekében az északi és északnyugati irányba nyomuló szovjet csapatokat Lovasberény és Tabajd között páncélosaival akarja feltartóztatni és megsemmisíteni, az OKH december 19-i parancsára a 2. páncéloshadsereghez irányított lovasdandárral pedig, — az OKH engedélyével — Székesfehérvár és Zámoly között reméli megállítani az e térségben támadó szovjet csapatokat. Végül Martonvásártól északnyugatra a Budapestről kivont 8. SS-lovashadosztályt akarja bevetni. A „Dél Hadseregcsoport" véleménye szerint e három kötelék egyidejű támadásával a korábbi — tehát a december 20 előtti! — helyzetet „előreláthatólag" helyre lehetne állítani. A javaslattól az OKH azzal az indokolással tagadja meg a hozzájárulást, hogy „a Führernek a magyar térség keretein túlnyúló politikai aggályai vannak, Budapest keleti hídfőjét nem szabad a 8. SS-lovashadosztály kivonásával veszélyeztetni."

83 Hitler döntését Guderian telefonon közli Friessnerrel, 23.10-kor. Friessner erre kijelenti, hogy rádiófelderítás alapján ismeri a szovjet hadvezetés szándékát, Budapest bekerítését, s ha ez nem tudják megakadályozni, akkor 4 német hadosztály reked a körülzárásban. A páncélos-kötelékek harcáról szólva Guderian kijelenti: nem tudja megérteni, hogy az ellenséget egy akkora páncélos-haderő, amekkora sehol másutt a keleti fronton nincs összegyűjtve, nem tudja feltartóztatni. Friessner ismét a gyalogság hiányára hivatkozik, de Guderian nyomban közli: gyalogság nincs. Ebben a beszélgetésben hangzik el az az ismert kijelentés is, miszerint „Hitlernek az a véleménye, hogy Budapest elvesztése a nyugati támadás

84 sikerének pillanatában annak hatását 50 %-kal csökkenti.

85 December 23-án határozottan kezd kirajzolódni Budapest Nyugatról való bekerítése. Amíg Székesfehérvártól nyugatra a harcok még Polgárainál, Falubattyánnál folynak, és Sárszentmihály felszabadul, addig északabbra a szovjet támadás már Csákuárhoz közeledik. Felszabadul Vértesacsa, Tabajd és Alcsút. A 271. népi-gránátoshadosztály maradványai Bicskét és Biát ugyan még tartják, de Bicskétől 3 km-re keletre szovjet harckocsik elvágják a budapesti vasútvonalat. Ezzel megszűnik Budapest vasúti összeköttetése a Dunántúllal, mivel a többi vasútvonal légitámadások következtében már korábban kiesett. Gaedcke vezérőrnagynak, a Fretter-Pico seregcsoport vezérkari főnökének helyzetmegítélése szerint a főveszélyt a Bicske elleni, valamint a Budapesttől közvetlenül nyugatra folyó szovjet támadás jelenti. Guderian vezérezredes, a német szárazföldi csapatok vezérkarának főnöke e napon is részletesen érdeklődik a dunántúli helyzetről. Kifogásolja, hogy nem tettek meg minden intézkedést, amit ebben a helyzetben meg kellett volna tenni. A légierő századait, légvédelmi-