A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

zésre. A székesfehérvári piacon 1944. december 23. előtt 1 liter tejet 50 fillér ellenében adtak. Utána következő hetekben a termelők ezt 1,—, 1,50 P-re emelték. 1944 őszén a zöldség kilóját 40 fillérért, 1945 májusában pedig 6 pengőért adták, de a 6 pengős kolbász ára már 50 pengőre emelkedett. Ekkor még szabadforgalmi ára volt a zsírnak, amelyből 1 kg-ot 5—6 pengőért adtak 1944 decemberében, de a következő év májusában már 400 pengő volt. Hasonlóan borsos ára volt a szalonnának is, 1 kg-ot 380 pengőért árultak. Mindezek az áruk csak igen korlátozott mértékben voltak kaphatók, majd a lakosság számának szaporodásával, s egyben a viszonyok romlásával, el is tűntek a piacról. A hatóságilag megállapított termékek ára háromszorosára vagy még ennél is magasabbra emelkedett. A termékeket szabad piaci forgalomban nem is lehetett megtalálni, kizárólag feketekereskedelemben, borsos árért lehetett megkapni. A hatósági áron forgalomba került termékek közül a legfontosabbak a következők voltak: búza, rozs, liszt, kenyér, bab. (1 q búza hatósági ára 80 P., 1 q rozsliszt 110 P., 1 kg kenyér 1,10 P., 1 q bab 16 pengő.) A megyében a felkutatott készleteken kívül nagy menynyiségben tároltak még gabonát, (4690 q búza, 3620 q rozs), de ezeket a katonai hatóságok hadizsákmányként foglalták le, és ezek felett a közellátási kormánybiztos nem rendelkezhetett.'

77 Így eshetett meg az, hogy a móri főszolgabírónak kellett közbenjárnia azért, hogy a Tárnok-pusztai cselédek, a tavaszi konvenciósgabona kimérését elvégezhessék, és a maguk részét ki is vehessék. A főszolgabíró a tényt leírva, a járási szovjet katonai parancsnokságot értesítette arról, hogy az uradalom magtárában tárolt gabonát a bodajki községi parancsnok nem engedte kimérni.

78 A lisztellátás könnyebbé vált aratás után, de még mindig nagyszámú ellátatlan maradt a községekben. Ezeknek, valamint Székesfehérvár város, a bányák és ipari üzemek dolgozóinak ellátására a cséplőgéptulajdonosok bérkeresetének ötven százalékát, a malmok vámkeresményeinek pedig 20 százalékát fordította a közellátási kormánybiztos. Súlyosabb panasz a kenyérellátás területén nem merült fel, bár 1946-ban és 1947-ben objektív okok következtében kevés javulás volt észlelhető a közellátás területen. 1945 novemberében az alispán kielégítőnek találta a lakosság kenyér- és lisztellátását. Októberben már só is érkezett. Ebből novemberben 110 mázsát, decemberben 43 mázsát osztottak ki a lakosságnak. A sót burgonya és kukorica ellenében vették át a községek, és az egybegyűlt terményeket a megye és a város üzemi dolgozóinak ellátására fordították. Októberben fejenként 5 dkg-ot juttattak, míg a későbbi hónapokban valamivel többet, de természetesen ez is kevés volt. Az év végéig nem kapott a vármegye petróleumot. .-Gyufát is csak fejenként két dobozzal. Cukorkiosztás pedig egyáltalán nem volt. Szeptemberben a csecsemők részére érkezett 100 q krumplicukor és később, a betegek részére is nagyon csekély cukormennyiséget juttatott a Népjóléti Minisztérium. Szappant a bányászok, kisebb mértékben az üzemi munkások kaptak, de csak 1945 végén. Akadozott a tejellátás is, és kizárólag három éven aluli gyermekek kaptak, a