A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

tek továbbra is ellenlökésekkel kísérleteznek. A 6. páncéloshadosztály harckocsijai Lovasberényből kiindulva Nadapon át eljutnak Velen­céig, a 8. páncéloshadosztály harckocsijai Baracskánál erős szovjet páncélelhárításba ütköznek. Erős szovjet nyomás nehezedik Marton­vásárra is. 80 Érdekesen elemzi a német hadműveleti napló a szovjet támadás második napjával kapcsolatban a „3. Ukrán Front" sikereit és a 6. német hadsereg páncélosainak kudarcát: „A Velencei-tó mindkét oldalán a legnagyobb ember- és anyag­bevetéssel támadó és áttörő ellenség ellen a saját páncélos csoportok ellentámadást kezdtek. Harcvezetésüket gyalogság hiányában arra kel­lett beállítani, hogy az ellenségre, egyik betörési helyről a másikra sietve, újra és újra súlyos csapásokat mérjenek, és ezzel kifárasszák őt. Az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak ugyan (a rádiófel­derítés szerint), és ahol érték, átmenetileg visszaverték, de nem tud­ták megakadályozni, hogy az ellenséges gyalogság tömegei a számos, harckocsik számára elérhetetlen terepszakadékon, a még nem ke­ményre fagyott mocsaras mélyedéseken, erdőrészeken és helységeken át tovább nyomuljanak előre. Az ellenség, tekintet nélkül veszte­ségeire elözönlött a saját páncéloscsapatok mellett, megkerülte őket. A saját harckocsik viszonylag nagy száma emiatt nem érhetett el döntő hatást. Térnyerésüket nem tudták kihasználni, mivel hiány­zott a kellőszámú kísérő-gyalogság, hogy az arcvonal hézagait azon­nal elzárja, vagy a visszaszerzett terepet záróvonalakkal biztosítsa. Az ellenséges gyalogság tömegei összezárultak az áttörő harckocsik mögött, és megakadályozták az utánpótlás odavitelét. Ha a páncélos csoportok visszaküzdötték magukat ellátási támaszpontjaikhoz, hogy lőszert és üzemanyagot vételezzenek, az ellenség nyomban utánuk nyomult és semmivé tette sikereiket. Ehhez járul egyes, a megszo­kott hadosztályköteléken kívül önmagukra utalt parancsnokok elég­telen mozgékonysága és határozatlansága, és az ipolysági arcvonalra elvont páncéloshadosztály-törzsek kiesése miatti vezetési nehézség." Ebben a helyzetben Fretter-Pico már délben közli v. Grolman­nal, hogy páncélosainak lendületes előretörésével sem tudja megaka­dályozni a szovjet csapatok további benyomulását a német védelem mélységébe. — Másnap, december 22-én, tehát a támadás harmadik napján, a ,,3. Ukrán Front" áttöri a német főharcvonalat, Székesfe­hérvártól északkeletre kezdődően egészen Martonvásárig. Ebben a szakaszban már nincs többé német vagy magyar gyalogos; Székesfe­hérvárt még tartja a 23. német páncéloshadosztály, Martonvásárt pedig a 271. népi-gránátoshad osztály részei és magyar huszárok. 81 A megyeszékhelyért 22-én délben kezdődik meg a harc. A város­tól északnyugatra szovjet harckocsik és gyalogság jelennek meg, s ez­zel szinte egyidőben a város keleti szélét is megközelítik a szovjet katonák. A várostól nyugatra a németek lövészpáncélosokkal és ön­járó lövegekkel támadják a szovjet csapatokat, és átmenetileg sikerül is nekik ezt a környéket megtartaniuk. Székesfehérvár sorsa azon­ban nem itt dől el, hanem a déli részen. 15.30-kor rohamra indul a szovjet gyalogság, és sem a német tüzérség, sem a nehézfegyverek nem tudják feltartóztatni. A német utászok és páncélgránátosok ál-

Next

/
Thumbnails
Contents