A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

tek továbbra is ellenlökésekkel kísérleteznek. A 6. páncéloshadosztály harckocsijai Lovasberényből kiindulva Nadapon át eljutnak Velencéig, a 8. páncéloshadosztály harckocsijai Baracskánál erős szovjet páncélelhárításba ütköznek. Erős szovjet nyomás nehezedik Martonvásárra is.

80 Érdekesen elemzi a német hadműveleti napló a szovjet támadás második napjával kapcsolatban a „3. Ukrán Front" sikereit és a 6. német hadsereg páncélosainak kudarcát: „A Velencei-tó mindkét oldalán a legnagyobb ember- és anyagbevetéssel támadó és áttörő ellenség ellen a saját páncélos csoportok ellentámadást kezdtek. Harcvezetésüket gyalogság hiányában arra kellett beállítani, hogy az ellenségre, egyik betörési helyről a másikra sietve, újra és újra súlyos csapásokat mérjenek, és ezzel kifárasszák őt. Az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak ugyan (a rádiófelderítés szerint), és ahol érték, átmenetileg visszaverték, de nem tudták megakadályozni, hogy az ellenséges gyalogság tömegei a számos, harckocsik számára elérhetetlen terepszakadékon, a még nem keményre fagyott mocsaras mélyedéseken, erdőrészeken és helységeken át tovább nyomuljanak előre. Az ellenség, tekintet nélkül veszteségeire elözönlött a saját páncéloscsapatok mellett, megkerülte őket. A saját harckocsik viszonylag nagy száma emiatt nem érhetett el döntő hatást. Térnyerésüket nem tudták kihasználni, mivel hiányzott a kellőszámú kísérő-gyalogság, hogy az arcvonal hézagait azonnal elzárja, vagy a visszaszerzett terepet záróvonalakkal biztosítsa. Az ellenséges gyalogság tömegei összezárultak az áttörő harckocsik mögött, és megakadályozták az utánpótlás odavitelét. Ha a páncélos csoportok visszaküzdötték magukat ellátási támaszpontjaikhoz, hogy lőszert és üzemanyagot vételezzenek, az ellenség nyomban utánuk nyomult és semmivé tette sikereiket. Ehhez járul egyes, a megszokott hadosztályköteléken kívül önmagukra utalt parancsnokok elégtelen mozgékonysága és határozatlansága, és az ipolysági arcvonalra elvont páncéloshadosztály-törzsek kiesése miatti vezetési nehézség." Ebben a helyzetben Fretter-Pico már délben közli v. Grolmannal, hogy páncélosainak lendületes előretörésével sem tudja megakadályozni a szovjet csapatok további benyomulását a német védelem mélységébe. — Másnap, december 22-én, tehát a támadás harmadik napján, a ,,3. Ukrán Front" áttöri a német főharcvonalat, Székesfehérvártól északkeletre kezdődően egészen Martonvásárig. Ebben a szakaszban már nincs többé német vagy magyar gyalogos; Székesfehérvárt még tartja a 23. német páncéloshadosztály, Martonvásárt pedig a 271. népi-gránátoshad osztály részei és magyar huszárok.

81 A megyeszékhelyért 22-én délben kezdődik meg a harc. A várostól északnyugatra szovjet harckocsik és gyalogság jelennek meg, s ezzel szinte egyidőben a város keleti szélét is megközelítik a szovjet katonák. A várostól nyugatra a németek lövészpáncélosokkal és önjáró lövegekkel támadják a szovjet csapatokat, és átmenetileg sikerül is nekik ezt a környéket megtartaniuk. Székesfehérvár sorsa azonban nem itt dől el, hanem a déli részen. 15.30-kor rohamra indul a szovjet gyalogság, és sem a német tüzérség, sem a nehézfegyverek nem tudják feltartóztatni. A német utászok és páncélgránátosok ál-