A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

nökségéről. A Hóman-párt vezetői azonnal Hómanhoz futnak, s a képviselő elérkezettnek látja az időt, a Toldy elleni fellépésre. Magához kéri Kalteneckert, elmegy régi minisztertársához, Antal Istvánhoz, a mostani igazságügyminiszterhez, akihez az Ügyvédi Kamara elnökének kinevezése tartozott. Itt tudhatta meg, hogy Toldy tényleg már korábban is beszélt Antallal a székesfehérvári Kamarát illetően. Azonnal levelet ír Toldynak s feljegyzést keltöveitől a pártjukat Székesfehérvárott ért sérelmekről. Jellemző, hogy Toldy Hóman fellépéséről azonnal értesül Bakytól, s még meg sem kapja Hóman levelét, máris magát tisztázó levelet ír. Ebben tagadja, hogy Kalteneckert megfenyegette volna („Kalteneekerrel nem is beszéltem installációm óta"), s bár elismeri, hogy az igazságügyminiszterrel váltott néhány szót ez ügyben, mégis úgy igyekszik feltüntetni az esetet, mintha őt sértenék, s vádolnák hamisan. Kéri Hómant, közölje Kaltenecker kijelentését teljes egészében „és felhatalmazni engem arra, hogy az Általad közlendők alapján eljárhassak... és drasztikusan lesújthassak a perfid denunciálókra."

80 Az átlátszó ravaszkodás, mellyel azt akarta Toldy elérni, hogy Hóman adja ki a neki panaszkodókat, s esetleg ez alapján „lesújthasson", semmi eredményre nem vezetett. Hóman igen udvarias levélben válaszolva elmondja, hogy Kaltenecker nem panaszkodott neki, Toldy értesülései rosszak („Baky államtitkár úrral sem erről, sem más ügyről szót nem válthattam, vele fehérvári találkozásunk óta egyáltalán nem is beszéltem", — vág egyet Toldy bevallott pletyka-forrásán). Sőt, írja, Kalteneckerrel Toldy levelének vétele után beszélve, a kamarai elnök azt mondotta: nem is tud ilyesmit (ti. fenyegetést) a főispánról feltételezni. A leszerelő sorok után azonban azt is megírja, hogy a fenyegetésről másoktól kapott hírek teljesen „harmonizálnak" az új „Fejér megyei Napló" egyik-másik kijelentésével, s azt is elmondja a főispánnak, hogy Antaltól megkérdezte: vájjon ő kívánja-e Kaltenecker leváltását?

81 Arról azonban Hóman már nem szól, hogy még ugyanezen a napon (július 6) fehérvári híveivel egy közös beadványt készített a kormány részére („Helyzetjelentés Székesfehérvárról"), s ebben nemcsak személyi, hanem kimondottan a kormányzati politikát érintő kérdésekben tesz panaszt Toldy főispáni működésére. A beadvány sorsát nem ismerjük, valószínű, hogy nem jutott el a kormányhoz.

82 Jelentősége sokkal inkább abban van, hogy ez és Toldy egy válaszlevele alapján

83 rekonstruálni tudjuk azt az újabb levelet, melyben Hóman most már nyíltan pártjának visszaszorításával, egyoldalú nemzetiszocialista pártszempontok érvényre juttatásával, jogtalan laporzással vádolja a főispánt. Érdemes röviden áttekinteni s néhány pontot kiemelni Hóman gondolatmenetéből. Az egész levél — s később az egész levélváltás — lényege: a Nemzeti Szocialista Párt törekvéseivel való szembefordulás a régi Kormánypárt oldaláról. Talán azt is mondhatnánk, hogy e levelekben összeütköznek — a városi, illetve megyei poli-