A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

Pálffy Fiáéi, a hol nyilas, hol nemzetiszocialista dunántúli gróf állította össze a letartóztatandó magyar politikai vezetők névsorát a németek részére,

27 Baky pedig a letartóztatottak „elhelyezéséről" gondoskodott.

18 Baky a németek elsőszámú belügyminiszter-jelöltje, s ő vesz részt a megszállás utáni napokban pártja részéről a kormányalakítási tárgyalásokon.

20 Elsőnek nevezik ki a belügyminisztériumba az új államtitkárok közül (III. 24.), s talán jellemző kissé, hogy az angol sajtó a Sztójay-kormányról adott sajtókommentárjaiban Baky államtitkárságát a legjelentősebb kinevezésnek mondotta/'

0 Baky kezében, — azzal, hogy a csendőrség létszámát még 1943. őszén felemelték, s hogy mint államtitkárnak, parancsnoksága alá tartozott a militarizált rendőrség is, — jelentős erő összpontosult, Mindezt tetézte, hogy tudták róla: a megszálló erők egyik legbizalmasabb kollaboránsa, s hogy a belügyminisztérium — különösen Endre kinevezése után — szinte különálló erőt képvisel a kormányon belül.'

31 Bakynak és a csendőrségnek volt talán a legnagyobb szerepe a zsidórendelkezések végrehajtásában, s pártja állandóan követelte az újabb és újabb rendeletek meghozatalát. Toldy nem volt a Nemzetiszocialista Párt tagja, de már megyei és városi bemutatkozásakor szinte pártprogram-beszédet tartott. „Hirdetem itt az öncélú nemzeti és szociális államot, mely az egyesek ós nemzedékek felett az egyetemes nemzeti eszmét szolgálja" — kezdődik a megyei törvényhatósági bizottság május 11-i díszközgyűlésén az újdonsült főispán beszédének politikai gondolatvezetése.

32 A beszéd egyik fő eleme a március 19-vel kezdődő új rezsim határozott szembeállítása a korábbi fejlődéssel. Annak hangsúlyozása, hogy olyan időszak következett el a magyarság történetében, amikor „élet és halál kérdése forog kockán!" Ezért kell mindent a háborúért áldozni. „Az idő parancsa most a harc! Győzelmesen kell befejeznünk ezt a háborút: ez most a cél mindenek előtt és a nemzeti erőforrás, erőgyűjtés és erőfeszítés minden eszköze most csak ennek a célnak szolgálatában állhat." Elítéli azokat, „akik felültek az ellenséges ámítás szirénhangjainak", s azt hitték, ahhoz, „hogy sült galambként repülne egyenesen a szánkba Mátyás fényes királysága", más nem is kell, mint „cserbenhagyni — mondjuk meg nyíltan, elárulni — biztos támaszunkat és erős szövetségesünket: a nagy német népet." Az árulás és becstelenség nem tartozik e „nemes nép" tulajdonságai közé, s az „ügyeskedőknek" mondja: „ezen a földön még nem írtak történelmet mással, mint vérrel, hűséggel és becsülettel." Az ellenséges „porhintést" természetesen „a millió zsidó aknamunkájának" tulajdonítja, s a „szakadék szélére sodort nemzet" csak úgy tud újabb erőket felsorakoztatni, ha — folytatva a kormányzó nevéhez kötődő ellenforradalmat, — „megteremti a magyar társadalom egységes, nemzetiszocialista szellemű közösségét ..." A háború győzelmes befejezéséhez, amikor „a német gigászi küzdelme egy és azonos az Európáért vívott harccal" — ..a minden eszközzel küzdő és fogcsikorgatva is győzni akaró magyar" szükséges. A külső és belső fronton folytatandó harc „leglényegesebb alapfeltétele a zsidóság teljes elkülönítése és távoltartása a