A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

továbbra is arra törekedett, hogy a városi és megyei vezető pozíciók kezükben maradjanak. Megkönnyítette ezt, hogy amíg az országos politikában az eddigi jobboldali ellenzéki pártok most bizonyos ,,őrségváltás"-t követeltek az állami közigazgatásban és a gazdasági életben, a vidéki vezetésben ez — épp ezen pártok (MMP, MNSzP) gyenge vidéki kiépültsége miatt — az első hetekben nem jelentkezett erősen. S úgy látszott, Székesfehérvárott erre — elsősorban a már korábban vázolt politikai egyeduralom miatt — nem is kerül majd sor. Igen jól mutatja a fehérvári 1944. március-áprilisi helyzetet a „Fejér megyei Napló". A Napló a fehérvári jobboldal orgánuma volt, az 1930-as évektől a kormány által szubvencionált kormánylap, amely — különösen a 30-as évek végétől — természetesen a Hóman-párthoz állott legközelebb. A megszállás után, az egymást követő sajtóbetiltások után a vidéki életben, — ahol a cenzúra az országos lapoknál összehasonlíthatatlanul kisebb volt — megnőtt a sajtó politikai szervező és fórum jellege. A Napló egyébként is a „Székesfehérvári Friss Újság" betiltása óta szinte egyértelműen a székesfehérvári s megyei hivatalos sajtót képviselte. Március 19. utáni számainak hangvétele is jellemző a fehérvári vezetés álláspontjára. Hasábjain bőven olvashatunk cikket a háborús propaganda szellemében, a szovjetek és az angolszászok barbarizmusáról; átveszi a kormánylapok módszerét s az angolszász „terrortámadások" következtében elpusztult érdekesebb épületekről közöl írásokat, azonban hiányzik cikkeiből, az az erős, a végső győzelemért mindent áldozni akaró hang, amely az országos sajtóban minduntalan hallható. A Sztójay-kormány új programjához is sajátosan viszonyul. Amíg a kormány egyes tagjai, valamint a kormánysajtó azt igyekezett hangsúlyozni, hogy az új kormány március 19. után „teljesen új politikai és világnézeti irányt kíván kezdeményezni, folytatni és megvalósítani",

10 addig a „Fejér megyei Napló" ettől — a jórészt az újabb szélsőjobboldali erők kormányrakerülése által táplált hangtól — eltérően, nemcsak hogy távol marad a lelkes helyesléstől, de következetesen a „magyar hagyományos", tradicionális politikáról ír. E vonatkozásban talán legjellemzőbb a korabeli magyar politikai „közszellemről" írott „Feltámadunk" c. cikk.

11 A közszellemet — olvashatjuk —, nem a pillanatnyi politikai hangulat, hanem a századok során kialakuló „benső közérzület" szabja meg. A „jelen érzet" a múltban gyökerezik: „Annak a népnek pedig, amelyet a sors valamikor alávetett, ez az érzület adja meg a feltámadás hitét, s e hittel a föltámadás erejét. A múltunk adta hit a magyarság jövőjének, feltámadásának alapja . . ." De a majdani „feltámadás"-nál tovább is megy a cikkíró és konkréten napjai hazai politikai közvéleményéhez szól: „S bármikor vessen le bennünket a sors, — most sem vagyunk éppen a sors kegyeltje! (szerző kiemelése) — csak a hitünket ne veszítsük el — föltámadunk!" S a húsvéti ünnepek, melyek alapját adják az írásnak, alkalomként szolgálnak a szerzőnek, hogy a magyar nép kegyeletes tulajdonságait, a más népekkel való békés