A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Glatz Ferenc: Hóman Bálint és a nemzetiszocialisták összeütközése Székesfehérvárott 1944-ben

megyei, illetve városi főispánok segítségével (Széchenyi, Csitáry, Jankovich) a kormánypártot feltétlenül támogató igen erős helyi pártot alakított. Gondos ügyességgel jó személyi kapcsolatokat épített ki a legtekintélyesebb helyi vezetőkkel (a főispánokon kívül pl. Csitáry G. Emil polgármesterrel, Képes Jánossal, a városi vezetés egyik törzstagjával, Kaltenecker Viktorral, az ügyvédi kamara elnökével, felsőházi taggal, stb.). Tökéletesen beilleszkedett — természetesen amennyire ez szükséges volt — a megyei, s vidéki városi élet tipikus személyi (családi, társaságbeli, gazdasági) összefonódottságába, s mint befolyásos miniszter, a városi vezetés, sőt a városi kisebb vállalatok érdekében is nem egyszer közbenjárt, elintézte a legszemélyesebbnek számító ügyeket. Helyi politikai súlyát csak növelte, hogy közismert katolikussága révén — mint kultuszminiszter, ő volt a vallási ügyek legfelsőbb állami vezetője —, a városi és megyei vezetés, valamint a rendkívül befolyásos helyi püspökség közötti állandó politikai s egyéb ellentéteket ügyesen mérsékelte.

2 A Hóman-párt — ahogy a MÉP helyi szervezetét Székesfehérvárott nevezték — egyeduralkodó városi politikai erővé vált. Hóman s vezető székesfehérvári hivei büszkén írták beadványukban 1944-ben, hogy a kevés taglétszámú helyi szociáldemokrata szervezeten kívül a baloldali pártok „elsorvadtak, s működésüket beszüntették", a Nyilaskeresztes Párt és az Imrédyféle Megújulás Párt helyi szervezetei is csekély taglétszámúak voltak, és jóindulatú semlegességet tanúsítottak a választásokon.

3 De, hogy lássuk, milyen áramlathoz csatlakozik a székesfehérvári politikai vezetés a képviselőjéhez igen szorosan fűződő szálakon a 30-as, 40-es években, vessünk egy pillantást Hóman politikai állásfoglalására a német megszállás előtt és után. Hóman Bálint erősen jobboldali és németbarát politikus volt. A 30-as évek politikai életének egyik bennfentese, Gömbös közeli hive, Darányi unokatestvére és bizalmasa, Teleki Pál távoli rokona. Bárdossy jó barátja. 1932—1942 között alig egy év megszakítással miniszterséget visel, és műveltsége, professzori habitusa a 30-as évek jobboldali politikusi garnitúrájában nagy tekintélyt s nagy befolyást adott neki. Az 1940-es években határozott hive a németek melletti kitartásnak. Meggyőződése — mint azt szerinte a magyar történelem is bizonyítja, — hogy Magyarország nem építhet az angolszászokra. Aranyág korán úgy vélte, hegy a világháborúban Magyarország vagy a németek, vagy a szovjetek oldalára állhat. A kettő közül természetesen a németek mellett foglal állást. Ezt „reálpolitikai" szempontból tartotta helyesnek — vallotta a népbíróságon. — mert ezt a németek úgyis megkövetelik Magyarországtól földrajzi helyzete miatt.

1 Ezért támadja a Kállay-kormányt, követel bizonyos mértékig engedményeket a németeknek a magyar belpolitikában, a háborús erőfeszítésekben, a „zsidókérdés határozottabb megoldásá"-ban. Egyik vezéralakja a kormánypárt (MÉP) jobbszárnyának, amelyik 1944. februárjában (Lukács Béla, Tasnády Nagy, Reményi-Schneller, stb.) néma vacsorán tiltakozik Kállay miniszterelnöknek az angolszász irányban is utat kereső politikája