A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

biztost kérték, hogy ezeket a növendék állatokat mentesítse a beszolgáltatási kötelezettség alól.

123 1945. március 8-án Csókakőn a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdését határozta el az elöljáróság. Ennek az volt a gátja, hogy minden fogattal rendelkező gazda, — férfi és nő —, az erődépítési munkában vett részt.

124 Bodajkon pedig megfogyatkozott a kisgazdaságok igaereje is. A békebeli állapothoz képest mindössze 60 százaléka van meg, míg az uradalom igaereje 20 százalékra csökkent. Nagyvelegen a mezőgazdasági cselédeknek csak 40 százaléka maradt itthon; egyrészük katona, másrészük viszont a katonai ke-zelésben lévő szeszgyárban áll alkalmazásban. Sőréden a kisgazdaságok igaereje 25 százalékban maradt meg 1945. márciusára. Pusztavám községből a lakosság 70 százaléka még 1944. őszén elmenekült. A németajkú lakosság a szovjet csapatokat nem várta meg. A visszamaradt 30 százalék viszont munkaképtelen, főképpen öregek és gyerekek. Ezek a tavaszi munkákat nem kezdték meg. A község határát a műveletlen földek éktelenítik. Az elmenekült lakosság sok állatot is magával vitt. Március 7-én Pusztavámon 8 ökör és 28 ló volt, amelyeket számba lehetett venni igavonás szempontjából. Móron még 1944. december közepén nagy mennyiségben megkezdték a bor kényszerű eladását. Magyar és német katonai alakulatok azonban kártérítés nélkül vitték a móriak borát. A németek a községből 15 ezer hektolitert szállítottak el, amelyet nem fizettek ki. 1945. január végén és február elején, amikor a front eltávolodott Mór környékéről, a német és magyar katonák ismét megjelentek, és a közsági elöljáróságon erőszakoskodtak, követelték a bor kiutalását. Ebben az esetben is a német alakulatok tűntek ki makacsságukkal. A móri főszolgabíró február 24-én megtiltotta a borközvetítést az elöljáróságon. Egyben a Komárom megyei Kisbéren székelő megyei (Fejér) katonai parancsnokságot értesítette: hassanak oda, hogy az alakulatok ne zaklassák a móriakat, hisz már oly kevés boruk maradt, hogy a szőlőmunkásoknak és a családtagoknak sem tudnak eleget juttatni. Azt viszont megígérte, ha a front ismét közeledik, a bort a lakossággal meg fogja semmisíttetni.

125 Az alispán március 1-én utasítja a móri főszolgabírót, hogy a közszükségleti cikkek elosztását úgy szervezze meg a lakosság között, hogy sorbaállásra ne kerüljön sor. Hangsúlyozza az alispán, hogy ilyen alkalommal a hangulat nyomott, és ez alkalmas a rémhírek továbbadására, sőt pánik keltédére is.

126 ,,A fekete vágások mindjobban kezdenek elterjedni: Szemérmetlenül magas áron adják zugban a húst. Sürgősen doboltassa ki, hogy aki feketén vág és árul, azt a községháza elé hat órára kiköttetem és internálom. Hasonló sorsban részesül, aki nem jelenti fel a fekete vágót". — A rendelkezést Barna főszolgabíró Móron 1945. február 16-án adta ki.

127 A katasztrofálisan rossz közellátási helyzetre igyekezett ezzel a rendelkezéssel is fényt deríteni. A feketevágásokat természetesen nem szüntette meg e főszolgabírói rendelkezés, sőt maguk a menekültek, a német- és a magyar katona