A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

rad. A gyűlésen a pacifizmus ellen kelt ki Osztián Antal: „Amikor a haza veszélyben van, még mindig akadnak olyanok, akik fülbe súgják és falakra rajzolják a mindenáron való békét. Ki kell irtani mindenkit, aki szabotál és veszélyezteti a honvéd helytállását. . . Fel kell rázni az ostobákat, akik még ma sem tudják megérteni, miről van szó."

63 A magyar harcoló alakulatok legnagyobb része ekkor már szervezetlenül özönlött az országutakon. Harci szelleme már nem volt, és éppen e szervezetlenségből adódóan nem is lehetett egyhamar harcképessé tenni. Egy korabeli jelentésben olvassuk a következőket: „A magyar hadsereg a szovjet előretörése alkalmával aránylag teljesen tájékozatlanul és fejvesztetten menekült. Amikor a tamási országúton Ságvár felé előretörő szovjet csapatok elöl a magyar sereg fejvesztve menekült, sem az összeköttetés, sem egyéb hírszolgálatuk nem működött. Balatonkiliti és Siófok között már a telefonvonalakat a híradósok leszerelték, és az orsókat egy arra haladó gépkocsira dobták fel azzal, hogy ha találkoznak egy híradós alakulattal, adják azt át nekik. A katonaság annyira tanácstalan volt, hogy azt sem tudta merre meneküljön Siófokról; ezért sokan meg sem kísérelték a menekülést, sem az ellenállást, hanem vezetők nélkül, tanácstalanul várták a szovjet megérkezését, akiknek aztán megadták magukat. . ."

e4 A falvak tele voltak olyan katonákkal, akik csapattestjeiktől elszakadtak, vagy akiknek alakulatát szétverték, s a katonák nem egységükhöz, hanem falujukba mentek. November végén a városban már minden munkára fogható erőt honvédelmi célra vettek igénybe. A 14—16 éves leventeköteles gyerekeket erődítési munkákra kötelezték. A hadműveleti kormánybiztos összeíratta a munkaképes cigánylakosságot, akiket ugyancsak honvédelmi munka címén útépítésnél, romeltakarításnál és egyéb közmunkákban alkalmaztak. Később a 16 éven aluli cigányokat is összeírták, mivel a kormánybiztos a cigánykérdés központi rendezéséig a hadtest területén élő összes cigányok ügyét egységesen rendezni kívánta. Mindezeket azonban csak részleteiben valósíthatta meg. A szovjet csapatok harcoló egységei december elején Székesfehérvár—Budapest felé a Duna és a Sárvíz térségében törtek előre. A hadműveleti kormánybiztos a Fejér megyei községek lakosságát sem tudta rábírni lakóhelyük elhagyására. Még november 22-én a megyei jegyzői értekezleten foglalkoztak a. Duna-melléki községek kiürítésével. Az értekezleten megjelent jegyzők elmondották, hogy a kiürítés a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert a községek népét a Duna—Tisza közéről menekült magyar katonák megnyugtatták, és tudtukra adták, hogy legjobb lesz, ha mindenki a helyén marad, mert ha elmenekül, abból csak baj származhat. A jegyzők szerint a magyar katonaság destruáláson kívül másra nem képes. Az adonyi járás területén tartózkodó egységek gyalázták az államfőt, és velük szemben a közigazgatási szervek teljesen tehetetlenek voltak. Ercsiben a katonáknál polgári ruhákat találtak, többen közülük kivetkőztek és megszöktek az alakulatuktól. Ali. pótgyalogezred szelleme is erősen destruktív volt. A legénység napok óta nem