A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

német kézen van e szakaszon is, legalábbis egyideig. Támadják a szovjet csapatok a Margit-állást Tácnál és Seregélyesnél is.

53 A Velencei-tótól keletre a 46. gárdahadsereg Kápolnásnyéket és Martonvásárt támadja. A délutáni órákban a németek a 8. páncéloshadosztállyal ellenlökést indítanak. A hadosztálynak 7-én már 39 vonata volt a megyében, 8-án pedig összesen 50. Miután a harccsoport a Velencei-tótól keletre összegyülekezett, a Fretter-Pico seregcsoport elhatározta, hogy a hadosztály 8-án támadást indít, a Martonvásár—Baracska közötti térségből. Üzemanyagellátási nehézségek, az utak telítettsége és a hadosztály lövészpáncélos-zászlóaljának késése miatt ez csak 13.15-kor indul. A németek 15.45-kor elérik Ráckeresztúr nyugati szélét, és itt a szovjet páncéltörő ágyuk megállítják őket. Gaedcke 19.15-kor ugyan azt jelenti v. Grolmannak, hogy jelentős számú szovjet páncéltörő ágyút megsemmisítettek, csekély saját veszteség mellett, ,,a 8. páncéloshadosztály azonban nem halad többé előre, legalábbis sötétben nem." A németek még az este folyamán elhatározzák, hogy másnap Martonvásártól keletre próbálkoznak támadással, és ezt időben kezdik, mert lehetséges, hogy e napon a sötétség beállta előtti rövid idő is akadályozta az áttörés megvalósítását.

54 A következő napon, december 9-én sem történik lényeges változás; a ,,3. Ukrán Front" folytatja előnyomulását, Fehérvártól délnyugatra és délkeletre több helyütt betör a Margit vonalba. Polgárainál ezred erejű szovjet csapat benyomul a német főellenállási vonalba, és 500 m-re megközelíti a Fehérvárra vezető vasútvonalat. Tácnál kisebb szovjet erő támad, Seregélyesnél viszont hadosztálynyi szovjet katona töri át a németek főharcvonalát, és a Sárkeresztúr felől jövő vasútvonalat elérve, János-majorig tör előre. A hadműveleti napló kénytelen beismerni: ,,Az ellenlökés magas saját veszteségek mellett sikertelen".

55 Baracskától délkeletre zászlóalj erejű szovjet katonaság tör be a német vonalba. A 8. páncéloshadosztály most időben, 6.30-kor kezdi meg támadását, Martonvásártól keletre, Ercsi irányába, de újból sikertelenül. A Fretter-Pico seregcsoport 1. vezérkari tisztje 18.40-kor jelenti a „Dél Hadseregcsoport" vezérkari tisztjének a kudarcot, mellyel kapcsolatban az esti órákban Fretter-Pico magának Friessnernek tesz jelentést. A beszélgetést a hadműveleti napló így rögzítette: ,,A támadás ismét nagyon erős páncéltörőágyúzárnak ütközött, melyet hátulról harckocsik biztosítottak. Parancsot adott, [t. i. Fretter-Pico, B. J.] hogy holnap nem támadnak. A hadosztályt Kaiászószentpéter térségében és attól északkeletre kell szorosan összevonni, hogy lessé meg a várt ellenséges támadást, és üssön rajta az ellenségen, ahol jön. A főparancsnok [Friessner, B. J.] ezzel egyetért. Most a legjobban felszerelt saját alakulattal sem lehet veszteségteljes harcba bocsátkozni. Meg kell azonban vizsgálni, nincs-e szó vezetési hibáról. Ha az ellenséges páncéltörőágyú-zárakat előbb nem derítették fel, vagy ha a hadosztály járhatatlan terepre bukkant, akkor az nincs rendben. A Fretter-Pico seregcsoport főparancsnoka azt válaszolja, neki is az az álláspontja, hogy a felderítés csődöt mondott."

56