A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején
A nyilasok október 19-én letartóztatták Bükéi Ferenc felsővárosi plébánost is. A közismert és a parasztság körében népszerű pap méltán bőszítette a nyilasokat, mert a templomban megismételte a kormányzói proklamációt. Ezzel kapcsolatosan ő is kijelentette a hívők előtt, hogy a németek a háborút elvesztették. Prédikációjában pedig békeszózatot intézett a hallgatósághoz. Erre Bilkei azért vállalkozott, mert tudomása volt arról, hogy a kormányzói proklamáció nyomán németellenes felkelés szervezésére kerül sor. Ennek nyomai a városban is kivehetők voltak. Amikor tehát a proklamáció ismertetésére vállalkozott, korántsem a németellenes szabadságharc kibontakoztatására akarta rávenni a lakosságot, hanem az ettől való eltávolítás volt a célja. Amint egy esztendő múltán elmondotta; vissza akarta tartani népét a vérontástól, mert ekkor már ismerte a németek bosszúálló tetteit. Bilkei pacifista magatartása ezért is szemet szúrt a nyilasoknak. Október 18-ról 19-re hajló éjszaka egy nyilas csoport jelent meg az emeletes plébánia lak előtt; Bükéit felzörgették, és kérték: jöjjön le az emeletről. Mivel vonakodott lemenni, azt mondották neki, hogy beteghez kellene mennie gyóntatni. Bilkei hamar átlátott szándékukon és megkérdezte tőlük, melyik utcában van a beteg. Ök erre azt válaszolták, hogy a Nagy Sándor utcába kell menni. Bilkei ekkor már bizonyos volt a nyilasok szándékában, hisz ez az utca a belvárosi plébániához tartozik; és csak annyit válaszolt nekik; „gyóntatni nem fegyveres kísérettel szokás menni." A nyilasok hajnalban még visszamentek, de a plébániaépület erős ajtaja Bilkeit egyelőre megmentette. Másnap délelőtt, amikor a püspökségre ment, útközben elfogták. 54 napot raboskodott; több helyen tartották fogva. Utolsó őrzési helye a komáromi börtön volt. Itt a fogvatartottakat emberhez nem méltó módon kezelték. Egy szobában 68 embert zsúfoltak össze, akiknek napjában egyszer adtak enni. Az is megtörtént, hogy egyszer sem. 57 Amíg a Gestapo rendelkezésére október 19 és 20-án a város és a megye németellenes közéleti férfiait tartóztatták le, addig november 3-án éjszaka a munkásmozgalom közismert vezetőit hurcolták el. Ugyanakkor a megye falvaiban a nyilasok hatalomrakerülése óta folyt a baloldali emberek internálása. Székesfehérváron a szociáldemokrata párt és a szakszervezeti vezetők, aktívabb tagok jutottak erre a sorsra. A megye falvaiban, ahol több volt az illegális kommunista, mint Székesfehérváron, elsősorban ezek internálására került sor. Lefogni ezeket a csendőröknek nem volt nehéz, hiszen évek, egyesek két évtized óta felügyelet alatt állottak. A kéthetenkinti jelentkezések egyikén sorra lefogták őket. A baloldaliak előtt 1944. március 19 óta állandóan ott lebegett a letartóztatás réme. Sokukat már a háború kezdetén, másokat 1944. tavaszán, de szinte valamennyi számottevő munkásmozgalmi embert 1944. őszén elhurcoltak. (Pl. Pázmándról Csurgó Viktort, Csurgó Bélát, Csurgó Ignácot, Köllő Lukácsot). Az elhurcolás elől csak azok a munkásmozgalmi személyek menekültek meg, akik huzamosan el tudtak rejtőzni a hatóságok elöl, vagy személyüknek a nyilasok nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. 58
