A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején
516. hadikórház parancsnokságának adták át.) November közepén az iskolában már a székesfehérvári Arztkommandantur rendelkezésére a „Kranken-Sammelstelle III. Zug. 2. K. T. A. 542. Feldpost 02652" rendezkedett be. A ciszterciták a régi gimnázium épületébe költöztették az iskolai felszerelést, ahol október 23-tól december l-ig egyre csökkenő tanulólétszámmal tanítottak. 49 A felsőtagozatos tanulókat október végén nemzetőrnek sorozták be, majd három napos kiképzés után december 1-én a frontra, a Margit-vonalba vitték őket. A íelsőosztályosok még december 20—21-én is a Székesfehérvár—Dinnyés között húzódó arcvonalon tartózkodtak. 50 Fejér megyéből és Székesfehérvárról a lakosság nem gondolt olyan tömeges menekülésre, mint az Erdély, a Délvidék, a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze lakóinak esetében láttuk. A lakosság egy része határozottan szimpatizált azzal a gondolattal, hogy a szovjet csapatokat bevárja. Természetesen a lakosság szegénysorsú rétegéről van szó. A gazdasági cselédek, napszámosok, az ipari munkások döntő többsége abból a meggyőződésből várta a szovjet csapatokat, hogy ezáltal megszabadul elnyomatott helyzetéből. A társadalmi felszabadulást e rétegek más úton nem tudták elképzelni, csak a szovjet csapatok közreműködésével. A lakosságnak egy másik része azért nem kívánt menekülni, mert semmi megoldást sem látott abban, hogy elhagyja lakását, vagyonát, hivatali állását. A háború sorsának eldőlését ők már tisztán látták, és a szovjet csapatok Magyarországra érkezését elkerülhetetlennek tartották. E réteg körében fogalmazódott meg az a gondolat, amely ellen a „Fejér megyei Napló" 1944. november 9-i számában a nyilasok oly hevesen kikeltek: „majd csak megleszünk valahogyan, ha bejön az orosz, hiszen nem is olyan rossz emberek azok, csak a propaganda terjeszti róluk." 51 Toldy Árpád főispánt 1944. szeptember 13-i hatállyal állásából felmentették. 52 A szélső jobboldali intézkedéseket végrehajtó főispánra a kormányzatnak ekkor már nem volt szüksége. A Lakatoskormány a háborúból való kiugrás bizonytalan lépéseit fontolgatta, és ehhez a törvényhatóságokban is megbízható emberekre volt szüksége. Az új főispán egy hónapos hivatalos működése azonban nem hozott kézzelfogható eredményt. Széchenyi Györgynek a főispáni hivatalt szeptember 15-én kellett volna elfoglalnia. Mint később egy visszaemlékezésben elmondotta: a nyilasok és más szélsőjobboldali egyének rendkívüli bizalmatlansággal fogadták. Működését szinte megbénította a nyilas és szélsőjobboldali erők agreszszivitása szinte minden intézkedésével szemben. Széchenyi György valóban pozitív alakja ennek a kaotikus, minden ízében a törvénytelenséget, a becstelenséget igazolni kívánó 1944. őszi hivatalos világnak. Visszahelyezett állásába olyan személyeket, akiket demokratikus gondolkodásuk miatt váltottak le tisztségeikből, kereste a kapcsolatokat a németellenes erőkkel is. Egy esztendő múltán, 1945. június 6-án kelt levelében így fogalmazta feladatát: helyre kívánta hozni a Toldy főispán által elkövetett bűnöket, s a kormányzó által tervbevett fegyverletételre akarta felkészíteni a megye és a város lakosságát. Tevékenységének őszinteségét bizonyítja az is, hogy a
