A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

pedig Jankovich Miklóst a bizottság örökös tagjává egyhangú közfelkiáltással megválasztották. Az új főispán, — mint ez már várható volt —, az úgynevezett „zsidókérdést" kívánta minél sürgősebben megoldani. Megyeszerte már áprilisban megszüntetni kényszerültek működésüket a zsidó ügyvédek és az orvosok, bezárták a zsidó kereskedők boltjait, majd megkezdődött a zsidók koncentrálásának első szakasza: zsidók csak a város kijelölt utcáiban, kijelölt házaiban lakhattak, több család kapott egy közös lakást. Később a zsidókat gettóba, majd a MÁV Járműjavító melletti Eppinger-íéle téglagyárba vitték. Vagyonukat leltározták, bútoraikat pedig a zsidótemplomba hordták össze. Az ingatlan zsidó vagyont a Közjóléti Szövetkezet parcellázta vagy saját kezelésbe vette. Sok zsidó házat a németek, augusztustól kezdve pedig az egyre sűrűbben érkező menekültek foglaltak el. Az is megtörtént, hogy zsidó házat (pl. Kalózon) a csendőrörs vett birtokába. A zsidóellenes rendszabályokat a város vezetősége a zsidó tanáccsal foganatosíttatta. Természetesen a tanács minden intézkedését a városi hatóságon keresztül a csendőrség ellenőrizte. Dr. Neuhauser Károly ügyvéd, a tanács elnöke e kérdésben a polgármesterrel több ízben is tárgyalt. Később kiderült, hogy a városi hatóság a tanács elnökét kényszerítette a zsidósággal széniben az egyre szigorúbb rendszabályok foganatosítására.

35 A város polgármestere 1944. június elején nyilatkozott a „Fejér megyei Napló" című napilap felelős szerkesztőjének a zsidókérdés megoldásával kapcsolatban. A napilap ezt a nyilatkozatot „Üj magyar élet felé haladunk" címmel július 1-én közölte is. 1944. májusában gettóba zárták a székesfehérvári zsidókat. Ezt az akciót a háttérben a csendőrparancsnokság irányította. Nagy szerepe volt összegyűjtésükben, vagyonuk elkobzásában a csendőrlegénységnek. A nyomozó alosztály parancsnoka, Versényi Károly alezredes utasítására a legénység igen keményen bánt a gettóba zárt lakosokkal. Utcás százados például azt közölte egy értekezleten a csendőrökkel, hogy az államkincstár részére lefolytatott gyűjtések során a zsidó lakossággal szemben nyomozást kell foganatosítani, s eközben a szolgálati szabályzat némely pontját nem kell betartani. Ez felhívás volt az amúgy is megsanyargatott lakosság lelki és testi zsarolására. Az alezredes az egyik székesfehérvári iskolában tartott értekezletén azt is kijelentette a csendőrség előtt, hogy feljelentés esetében sem fog eljárást indítani azon nyomozók ellen, akik zsidókat bántalmaztak. A zsidókat a Kégl György utcai Eppinger-íéle házban hallgatták ki; eközben gumibotokkal, kézzel verték őket. Versényi Károly csendőrlegényei a gettókban sem kímélték őket. Néhány fehérvári orvos vallotta később, hogy a csendőrök igen sok felnőtt egyénnek okoztak nyolc napon túl gyógyuló sebeket, de voltak olyanok is, akiket már itt nyomorékká vertek. A városi hatóság a gettó lakóinak ellátásával Balogh Jánost bízta meg. Ö volt a városi tanács és a zsidótanács között az összekötő is. A zsidótanács például hajlandó lett volna nagy összegeket fizetni azért, hogy gettóknak minél több lakást adjanak. Később ugyancsak anyagi ellenszolgáltatásokat helyeztek kilátásba, hogy az ellátást minél jobban szer-