A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

a csendőrség töltötte fel velük személyi állományát a háborús években. A közsági, járási és a vármegyei hivatalok tele voltak olyan segéd-munkaerőkkel, akik igen nehézkesen dolgoztak; képességük — sokuknak pedig erkölcsi felfogása —, erősen kifogásolható volt. A tisztviselői kezdőfizetések alacsonyak, így a fiatal munkaerő értékesebb része nem ezen a pályán keresett elhelyezkedést. Az alispán sérelmezi, hogy míg a vármegyei aljegyző és szolgabíró 9 évig marad a IX. fizetési osztályban, és a VIII. fizetési osztályon túl nem is léphet, addig például a kisebb képesítésű tanító bejuthat a VII. fizetési osztályba is. A kedvezőtlen fizetési feltételek miatt 1941-ben 5 fogalmazói állást nem tudtak betölteni a megyénél. A díjtalan közigazgatási gyakornokok segélye 85—140 pengő között mozgott. Erre a pályára jelentkező a háború kezdete óta nem akadt. A Törvényhatósági Bizottság ezért olyan értelemben kívánt segíteni a szakember-hiányon, hogy javasolta a szombathelyi közigazgatási tanfolyam átszervezését. Eszerint a tanfolyam akadémiává alakuljon, és a végzett személyek főiskolai diplomát nyerjenek. Ezzel a közigazgatási pálya megbecsülését kívánták elérni a bizottság tagjai. A közigazgatási szakember-hiányra való tekintettel a nyugdíjazott vármegyei tisztviselők egyrészét hívták be hivatali teendők ellátására: (így szolgáltak tovább például Szűts Gedeon tisztifőügyész, Meszlényi Béla főszolgabíró Adonyban). A szakember-hiány következtében gyors előmenetelre volt lehetőségük a viszonylag képzetlenebb gyakornokoknak is. Igen érdekes, hogy ezek a fiatal — a közigazgatási gyakorlatban elég járatlan — emberek 1944-ben megyei vezetőállásokba kerülnek, s majdan a nyilasok hatalomrakerülése után velük töltik be a közigazgatási és más államhatalmi szervek vezető tisztségeit is. A háborús közigazgatás két fő területre koncentrálta erejét. Egyrészt a háború szükségleteinek biztosítását, személyi és tárgyi feltételeit kellett megteremtenie, másrészt, a háborús viszonyok közepette is a ,,nép felé fordult", és a korábban meghirdetett ,,népi elvek" megvalósításához intézményesen fogott hozzá. (A háború okozta sebek fájdalmát szociális olaj cseppekkel próbálták enyhíteni, — a tömegek felébredésének megakadályozására, s a háború folytatása érdekében.) A „népi elvek" megvalósításának útján több szervezési feladatot hajtottak végre. Ekkor hozták létre a Közjóléti Szövetkezetet, működött már a Nép és Családvédelmi Alap, minden járásban volt megbízottja az Országos Szociális Felügyelőségnek, és községenkint megalakultak a Bajtársi Szolgálat csoportjai is. Ez a „nép felé fordulás" azonban az ország gazdasági erejének végső kisajtolását jelentette, — a hitlerista és horthysta hadigépezet érdekében. A mezőgazdaságban bevezették a beszolgáltatást, az üzemeket militarizálták, a lehető legalacsonyabbra szorították ie "a kenyér, liszt, cukor fejadagokat, a lábbelikre és a textiliákra jegyrendszert vezettek be. A közigazgatási tisztviselők munkaköre a rendkívüli események következtében így számtalan feladattal bővült, de a kötött