A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

nem sok figyelmet fordított mindennapi gondjaikra. Haám Artúr tekintélye is csökkent, mert legnagyobb ellenfele, Wimpffen gróf és Ercsi választópolgárságának nagy része az 1935. évi választás sérelmeit emlegeti, amikor a grófot éppen Ercsi szavazói ütötték el a mandátumtól. Az azóta kirobbant felekezeti vita pedig csak rontott a helyzetén. Pálffy Daun József, korábbi szokásaihoz híven, továbbra is váltogatta politikai nézeteit. Ez a választó polgárság körében csalódást keltett. Pálffy 1938-ban egyre közelebb került a német fasizmushoz, de míg korábban igen, most már nem is tagadta. A kormánypárt, pozícióinak megtartása érdekében, átalakult. Fejér megyében is létrehozták a Magyar Élet Mozgalmat. 1939. január 9-én a választókerületi Nemzeti Egység Pártja elnökeivel tartott a főispán értekezletet. Itt az Egységes Párt átalakulásáról volt szó; 17-én pedig a MÉM szervezésének megyei lebonyolítását beszélték meg. Február 5-én megtörtént a mozgalom székesfehérvári zászlóbontása. Itt a megye vezetőin kívül jelen voltak többek között: Imrédy Béla, Hóman Bálint, a miniszterelnökség és a MÉM számos országos vezetője. A mozgalom Fejér megyei kulcsemberének Széchenyi Viktor főispánt szánták, de ő vonakodott ettől, és csak mint főispán tartotta rajt a szervezésen figyelmét. Amikor a pártvezetők ráébredtek, hogy a főispán vonakodik a mozgalomtól, a központba rendelték, és ott a MÉM szerepéről, a mozgalom céljairól tájékoztatták. Széchenyi Viktor azonban a MÉM mozgalom támogatását már nem vállalta. Egy hónap multán meg is vált tisztségétől. A lanyha NEP mozgalmat egy erősen jobboldalra tendáló politikai változat követte. Azonban még szélsőségesebb irányvonalú pártok is voltak, amelyek semlegesítése az országgyűlési választások során egyik legfontosabb feladata lett az új kormánypártnak. 1939 tavaszán a választó polgárság politikai hangulata a nyilasok és a kormánypárt között oszlott meg. A Kisgazda Párt és a Szociáldemokrata Párt a nyilas és más szélsőjobboldali pártokkal szemben nem képviselt tömegerőt. Az is kitűnt, hogy az országgyűlési választások esetén a liberális pártok sem a kormánypárttal, de a nyilasokkal sem versenyezhetnek a mandátumokért. A hatóságok az 1939. évi országgyűlési választások előtt durva beavatkozással segítettek a kormánypártnak. A nyilasok valamennyi választókerületben felléptek, de Székesfehérváron és a váli kerületben még idejében sikerült őket visszaléptetni. Hóman Bálintnak ezúttal sem volt ellenfele. A váli kerületben Magasházy László Pálffy Daun helyét foglalta el. (Pálffy Daun a Győr megyei téti kerületben lépett fel.) Magasházy nyugalmazott tábornok volt, aki a kormányzó közbenjárására kapta meg ezt az ellenjelölt nélküli kerületet. A sárbogárdi és az adonyi kerületekben viszont a választások előtti hónapokban heves küzdelem bontakozott ki. Jurcsek Béla népszerűségének elvesztése ellenére is vállalta a kormánypárt részéről a jelöltséget. A vele szemben fellépő Béldi Béla nyilas jelöltnek is esélyei voltak a mandátum megszerzésére. Adonyban a kormánypárt Simon Ferenc 12 holdas kisgazdát jelölte képviselőnek. Ezt mindenekelőtt a nyilassá lett Haám Artúr kiszorítása érdekében tették, aki ugyancsak itt lépett fel, és egyben a