A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Jenei Károly: Az agrárkérdés Fejér megyében 1918 – 1919-ben

dig a munkáskezekre nagy szükség volt, mert a munkaerőhiány következtében a mezégazdaság válságos helyzetbe került. Fejér megyében a vármegyei gazdasági felügyelő jelentése szerint 1918. november első napjaiban 20—25 %-kal kevesebb terület volt bevetve őszi gabonával, mint 1917-ben. A munkaerőhiányt még csak súlyosbította, hogy a járványosán fellépett spanyolnátha következtében a mezőgazdasági munkások nagyrésze hetek óta külső munkát nem végzett. Ennek következtében nemcsak az őszi vetés akadt meg, de a kapás növények termését sem takarították be maradéktalanul. A csekély igaerő a folytonos eső miatt a gazdasági munkát nem győzte. A burgonya, cukorrépa és kukorica 60 %-a szedetlen, illetve töretlen maradt. A helyzet kilátástalannak látszott, mert semmi remény nem volt arra, hogy a termést a fagyok beállta előtt betakarítsák.

2 Fejér megye alispánja a földművelésügyi miniszternek tett jelentésében Polgárai, Veréb, Vértesacsa, Bodajk, Nagylók, Sáregres, Zámoly, Mány, Sóskút, Martonvásár, Százhalombatta, Iszkaszentgyörgy, Kálóz és Csákvár, tehát 14 község munkaerő szükségletét 263 gazdasági cselédben és 855 idénymunkásban jelölte meg. Ezt a munkaerő szükségletet a megyében az előzőkben említett okok miatt biztosítani nem lehetett.

3 A szegényparasztokat a nagybirtok kedvezőtlen munkaerő ellátottsága kevésbé érdekelte, mert minden idegszálukat a földosztás kérdése kötötte le, mely minden várakozás ellenére nagyon lassan haladt a megvalósulás felé. A nyugtalanság és türelmetlenség némi levezetésére a földművelésügyi miniszter december első napjaiban elrendelte, hogy az alispánok a földet igénylő katonákat, szegényparasztokat és törpebirtokosokat Írassák össze. Fejér megye alispánjának rendeletére Guttamási, Magyaralmás, Tordas, Kajászószentpéter, Aba, Tác és Falubattyán községekben 1918. december elején részben a képviselőtestületek, részben pedig a munkás- és katonatanácsok tagjaiból földigénylő bizottságok alakultak.

4 A bizottságok megalakítása és az igénylők összeírása december végére a többi községben is megtörtént. A földigénylő bizottságok kettős feladatot hajtottak végre, mert nemcsak az igénylőket írták össze, hanem egyben az igényjogosultságot is elbírálták. Mivel a földreform kérdése az ankétokon és vitákon megfeneklett, megindult a szegényparasztck küldöttségeinek és kérvényeinek áradata a Földművelésügyi Minisztérium felé. Fejér megye főispánkormánybiztosa a jelenségre felfigyelve felkérte a nagybirtokosok érdekképviseleti szervét, a Fejér megyei Gazdasági Egyesületet, indítson tagjai között mozgalmat, hogy az igényjogosultaknak adjanak egy évi időtartamra 10 holdas parcellákat haszonbérbe, mert ,,a földművelő nép izzó földéhes hangulata sürgős kielégítést kíván."

5 Ugyanakkor a belügyminiszter a főispán-kormánybiztost felhívta, igyekezzen alárendelt szervei segítségével a népet meggyőzni arról, hogy „a nagyszabású reform máról-holnapra nem valósulhat meg."

(i Buza Barna földművelésügyi miniszter 1918. december 16-án Fejér megye vezetőivel megnyugtatásul közölte, hogy a földreform törvénytervezete készül. Azonban éberségre hívta fel a figyelmet, mert ,,a késlekedés a túlfeszített hangulat mellett a kevésbé értelmes elemeknél nyugtalanságot válthat ki."

7