A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében

3-án tartotta utolsó ülését a megyei intéző bizottság. Ezen kimondták a tanácshatalom megyei és helyi szerveinek feloszlását. A pártvezetőség augusztus 5-én összvezetőségi ülés elé vitte az új kormányhoz való viszony kérdését. Horváth János ezen az ülésen már nem vett részt, mert emigrált. Farkas Lajos hagyományos szociáldemokrata érveléssel „igazolta" a rendszer bukását, miszerint a Tanácsköztársaság elsietett, megalapozatlan döntések eredményeképpen jött létre. Velinszky László és más baloldaliak — Pálinkás és Kling — ezzel szemben a bukás okát keresték. Szerintük ezt a vezető szervekbe és pozíciókba került „nemszocialista" elemek tevékenységében kell keresni. Az elvi következtetést Velinszky László fogalmazta meg: „A párt csak olyan kormányt támogasson, amelynek minden tagja szocialista, mert a proletárok osztályöntudatát elhomályosítja a polgárokkal való együttműködés."

124 A Peidl Gyula féle szakszervezeti kormány azonban nem ilyen kormány volt; előkészítette és jórészt véghezvitte a Tanácsköztársaság rendszerének, intézkedéseinek likvidálását. Ezt azonban Velinszky és kis csoportja még nem érzékelhette. A Tanácsköztársaság vereséget szenvedett, megfojtotta a külső ellenség támadása és a belső reakció aknamunkája. A bizonytalanság — amely az augusztus 1-ét követő napokban Fejér megyét is jellemezte — a fájdalmas vereség tudatába csapott át. „A vörös ember ernyedt izmokkal ereszti le a rettenetes pörölyt" — írja a „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" augusztus 7~én. Az első magyar proletárdiktatúra története Fejér megyében is befejeződött. Augusztus 6-án megkezdődik a nyílt ellenforradalmi tevékenység, a megtorlás, s a fehérterror. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja Fejér megye dolgozó népének életében is gyökeres változásokat eredményezett. Nehéz körülmények között, a háborús összeomlás másnapján, ellenséges környezetben kellett kiépíteni a tanácsállam politikai és hatalmi szerveit, bizonyítani életképességüket. Rövid idő állott ehhez rendelkezésre, ennek ellenére csodálatunkra méltó az a sok erőfeszítés, amellyel az új rend kiépítéséhez hozzáfogtak. A megye sajátos helyzetéből, a gazdasági-társadalmi- és politikai viszonyaiból következtek az átalakulás eredményei és hiányosságai egyaránt. Ezeket az országos gondok és mulasztások tovább motiválták. A történelem folyamán azonban még nem volt lehetőség arra, hogy a néptömegek politikai aktivitása olyan mértékben kibontakozzék, mint 1919-ben. A megye vezetése és lakossága élenjárt a szocialista átalakulás több területén, mindenekelőtt a termelőszövetkezeti gazdálkodás kiépítésében, a közoktatásügyben és az egyházpolitikai intézkedésekben; sikeres kezdeményezéseket, kísérleteket tettek a lakosság életviszonyainak, szociális helyzetének javítására, bár ehhez voltak legmostohábbak a korabeli viszonyok. A megye területén honvédő harcok nem folytak, annál gyakoriabbak voltak az összetűzések a reakció