A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében

felszólalt Horváth János is, felszólalásának tartalmát nem ismerjük.

78 Ettől kezdve a megyében a párt tevékenysége, a pártélet tovább hanyatlott. Június 26-án — a levert ellenforradalmi kísérlet után — a megyei pártlap visszatér a pártegység kérdésére, és azt írja, hogy az ellenforradalom leverése erősítette azt. Az alapkérdésben azonban álláspontja nem változik. Július 12-én „Lássanak munkához a fehérvári szakszervezetek vezetői" című cikkében a régi szellemben méltatja a szakszervezeteik szerepét, miközben az építőmunka fokozására szólít. A szociáldemokrata felfogás egyik klasszikus érvét fogalmazza meg újra: „a szocialista állam a szakszervezeteken alapul". Ez bizony a tények alapos félreértésére és az alapvető kérdések tisztázatlanságára mutat a megyei pártszervezeten belül. A párttal kapcsolatos problémák érdemileg csak július végén kerülnek újra szóba a megyei vezető szervekben. Közben mind több problémát okoz a súlyosbodó gazdasági helyzet, az ellenforradalmi erők ellen és a haza védelméért folyó harc. 3. Harc az ellenforradalmi erők ellen és a proleiárhaza védelméért. Az első magyar proletárdiktatúra születésétől kezdve szemben állt a belső és külső ellenséggel. Fejér megyében különösen sok nehézsége és ebből eredően sok összetűzése volt a tanácshatalomnak az ellenforradalom különböző megnyilvánulásaival, különböző csoportjaival. Megyénkben, — bár az átalakulás, mint arra rámutattunk, •— viszonylag nagyobb nehézségek, összetűzések nélkül zajlott le, komoly bázisa volt az ellenforradalmi tevékenységnek. Ez a bázis mindenekelőtt a megdöntött uralkodó osztályok, különösen pedig a kistőkések, spekulánsok és nagykereskedők, azok hozzátartozói, alkalmazottai voltak. A megye és a város jellegénél fogva számottevő középrétegekkel rendelkezett, ezek a középrétegek gyakran ingadozó magatartást tanúsítottak a Tanácsköztársasággal szemben és bennük kedvező talajra találtak a különböző ellenforradalmi módszerek és megmozdulások. Nagyszámú katonatiszt élt Székesfehérváron, sok volt az állami alkalmazott is. Ezek egy része a tanácsszervek különböző egységeibe, intézményeibe, hivatalaiba épült be, s a rendszert belülről bomlasztotta. Végül az ellenforradalmi erők szempontjából mindenképpen ki kell emelnünk a számottevő egyházi befolyást, az egyház vezetőinek és papjainak tevékenységét. Ezek az erők minden alkalmat megragadtak a proletárhatalom támadására. Erre egyrészt az objektív helyzet is alapul szolgált, másrészt lehetőséget adott rá a tanácsrendszer által elkövetett néhány mulasztás, vagy elsietett intézkedés is. Kedvezett az ellenséges tevékenységnek a nehéz gazdasági és közellátási helyzet, a tanácskormány agrárprogramjának hibái, mindenekelőtt a földosztás elmulasztása, a változatlanul fenntartott szesztilalom. Különösen megélénkült az ellenséges tevékenység az április 16-án bekövetkezett intervenciós támadás után. A március 21-ét követő időben az ellenséges tevékenység elsődlegesen a rémhírterjesztésben, a tanácsrendszer elleni izgatásban, spekulációkban, a tanácskormány gazdasági rendeleteinek kijátszásában nyilvánult meg. Ez a tevékenység azonban nem érintette még