A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében

szervezetekkel kapcsolatos kommunista állásfoglalás ellen, amely szerint a „szakszervezetek elhatározó szerepét a párta ruházná, ami által a szakszervezetek mintegy kikapcsoltatnának addigi szerepeik hatásköréből". Ügy látja, hogy,, a szakszervezetek hatáskörének gyengítése a proletárhatalom integritásán ejtene csobát." Ezután olyan értelmű határozati javaslatot terjesztett be. amelyben a megyei pártszervezet követeli, hogy „mondja ki a pártkongresszus, hogy tiltakozik a fenti törekvések ellen ..." A javaslatot élénk vita után — amelyben részt vesz Velinszky László, Fekete József, a forradalmi törvényszék elnöke és Horváth János, — mint határozati javaslatot elfogadják. A kérdés vitája és a határozati javaslat — amely egyértelműen a jobboldali szociáldemokrata álláspontot támogatja, — mutatja, hogy a párton belül a jobboldali erők ellentámadásba lendültek, illetve azt, hogy a baloldaliak nem értik a kérdés lényegét és emiatt következetlenek, bátortalanok a jobboldal elleni harcban. Erre mutat, hogy mindhárom említett felszólaló elfogadta a beterjesztett javaslatot, ám egyúttal kritikusan rámutattak a szakszervezeti munka javításának, fejlesztésének szükségességére. Kritikájukban fellelhető a szakszervezeti munka helyes értelmezésének néhány eleme. Mind Fekete, mind Horváth hangsúlyozza a szakszervezetekben folyó nevelőmunka hiányosságait, annak javításában látják a szakszervezetek egyik időszerű feladatát. Horváth János hangsúlyozza a szolidaritásra nevelés fontosságát, a szakszervezetek tagjainak, különösen a vezetők tanulását sürgeti. Egyedül Velinszky megy ennél tovább és — bár a kérdésben alapállása a többségével egyezik — éles kritikát gyakorol: „a szakszervezetek szocialista felfogásban való megrostálását tartja szükségesnek, mivel sokan menekültek anyagi érdekből a szakszervezetekbe, akik nem meggyőződéses szocialisták. Velinszkynek ez a megnyilatkozása is bizonyíték következetes baloldali fejlődésére; arra, hogy a megyei vezető garnitúra egyik legvilágosabban látó egyénisége volt.

76 Ennek az értekezletnek a szellemét fogalmazta meg a pártkongreszszust köszöntő vezércikkében a „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" június 13-i száma. (A lap mindig másnapi dátummal jelent meg): „Ma fog eldőlni tulajdonképpen, melyik lesz az a helyes irány, amelyet a szocialista párt jövendő tevékenységében követni fog. A márciusi forradalom óta a pártba bejött „marxista tudósok", akik Leninebbek akarnak lenni Leninnél, akik radikalizmusukkal még Kun Béla elvtársat is túllicitálják, — azt hitték, hogy nekik már mindent szabad és ebben a hitben odáig merészkedtek, hogy a párt régi, kipróbált vezetőit a tenor minden eszközeivel igyekeznek a véleménynyilvánítás szabadságában meggátolni." A lap vezércikke a szélsőségekkel szemben a „higgadt átalakulás" politikájának győzelemre juttatását várja a pártkongresszustól. A cikket Pór Nánö.or írta, aki a centrista vonal egyik képviselője volt a megyei szervezetben. Ez a megnyilatkozás egyértelmű kiállás volt a pártot belülről támadó országos vezetők: Weltner Jakab és más, jobboldali hangadók törekvései mellett. A pártkongresszus megmutatta a pártegyesülés veszélyes következményeit, nem oldotta fel, inkább megvilágította, kiélezte a párton belüli ellentéteket.

77 A pártkongresszus második napján egyébként